A holokauszt-mítosz roppant veszélyeit mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a cionista zsidóság az alábbi következtetéseket vonta le „hatmillió zsidó iparszerű legyilkolásának” legendájából:

 

1. Hogy még egyszer ne történhessen újabb holokauszt, feltétlenül szoros ellenőrzés alatt kell tartaniuk a világ népeit, és uralkodniuk kell rajtuk. Ha kicsúszik a kezükből az irányítás, akkor a („sikereikre, tudásukra, eszükre” stb.) irigykedő és bennük folyton bűnbakot kereső gójok legyilkolják őket.

 

2. Hogy még egyszer ne történhessen újabb holokauszt, a megszerzett hatalom eszközeivel élniük kell, mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül. Sőt, kifejezetten kötelességük „népük megmentése” érdekében bármit megtenni. Vagyis a holokauszt-ideológia felhatalmazza a cionista zsidóságot arra, hogy a judaizmus erkölcsi tanításait félretéve vallják: a cél szentesíti az eszközt!

 

3. Hogy még egyszer ne történhessen holokauszt, a cionistáknak jogában áll gazdasági eszközökkel zsarolni, kizsákmányolni, nyomorba dönteni az uralmuk alá vetett nemzeteket, egyrészt azért, hogy a „népük megmentéséhez nélkülözhetetlen” javakat és katonai eszközöket a maguk számára biztosíthassák, másrészt azért, hogy a leigázott népek rájuk nézve veszedelmes megerősödésének elejét vegyék.

 

4. Hogy még egyszer ne történhessen holokauszt, a cionisták alapvető „létérdeke” más népek nemzeti öntudatának gyengítése szimbólumaik, történelmük, vallásuk, szokásaik gyalázása és kigúnyolása révén. Erős öntudatú, magabiztos népek ugyanis képesek lennének a zsidókat "ismét a gázkamrába" küldeni.

 

5. Hogy még egyszer ne történhessen holokauszt, a cionisták kötelessége kilóra megvenni a befolyásuk alatt álló államok összes politikusát, és a zsidóság fennmaradása érdekében szent feladatuk arra törekedni, hogy minden egyes politikai erő az ő utasításaikat hajtsa végre. Mert ha véletlenül valamelyik párt a saját útját járná, akkor bekövetkezhetne az a borzalom, ami 1933-ban Németországban történt: hatalomra juthat egy nem a cionisták ellenőrzése alatt álló politikai irányzat, amelynek „őrült” és „fanatikus” vezetői azután ismét legyilkolhatják a zsidókat.

 

6. Hogy még egyszer ne történhessen holokauszt, a cionisták bármilyen népre fegyveresen rátámadhatnak, tetszésük szerint „megelőző csapásnak” nevezett háborúkat kezdeményezhetnek és büntetlenül gyilkolhatnak, amennyiben feltételezik, hogy egy állam (netán néhány személy) egy újabb holokausztra készülődik. Ha esetleg egészen bizonyosan ártatlanok – például nők és gyermekek – halnak meg az „újabb holokausztot megelőző csapás” révén, az sajnálatos, de ha néhány ártatlan áldozat halála árán megmenthetők a zsidók milliói a kiirtástól, akkor nincs miért aggodalmaskodni.

 

7. Hogy még egyszer ne történhessen holokauszt, félrevezetni, hazudni is lehet, sőt, kötelező, ha másképpen nem lehet megakadályozni „zsidók millióinak ismételt elpusztítását”.

 

8. Hogy még egyszer ne történhessen holokauszt, annak talán a legfontosabb alapfeltétele, hogy a cionistáknak mindenképpen maga mellé kell állítania a gójok nagy tömegeit, és meg kell győzni őket és vezetőiket: a zsidók ellenségei az ő ellenségeik is, és közösen kell felvenni a harcot az „egész civilizált világ elpusztítására törő őrült ellenséggel”. Ha ennek a zsidóság számára létfontosságú célnak az érdekében merényleteket kell szervezni, melynek akár a „baráti országok polgárai is áldozatul esnek”, a vérontás megéri, hiszen a „szent cél” a mégoly aljasnak látszó és véres eszközök alkalmazását is igazolja.

 

Feltűnő a hasonlóság a szeptember 11-i támadások nyomán kialakított mítosz és a holokauszt-mítosz között abban a vonatkozásban, hogy mindkettő világosan kijelöli a Jók és a Gonoszok körét a világban, és teljesen szabad kezet ad az emberségüktől megfosztott („dehumanizált”) Gonoszok (nácik, fasiszták, antiszemiták, terroristák, iszlám fundamentalisták stb.) elleni harchoz, végső esetben pedig akár a legyilkolásukhoz. Míg a holokauszt-hiedelem a zsidóság, a szeptember 11. körül felépített mitológia a (cionista befolyása alatt álló) USA világuralmi törekvéseinek alátámasztását, és az ellenségeik „dehumanizálásának”, elnyomásának, és ha szükséges, likvidálásának igazolását szolgálja.

 

A holokauszt-mítosznak azonban - mint tudjuk - számos súlyos fogyatékossága van a cionisták szempontjából: az egyik közülük az, hogy szinte kizárólagosan a zsidók szenvedéseire és abból következő kiválasztottság-tudatukra és uralmi igényeikre koncentrál. (Igaz, a holokauszt-propaganda újabban „más üldözött népcsoportokat” is igyekszik a „holokauszt áldozatainak” körébe bevonni, azonban vigyázniuk kell, nehogy a zsidók szenvedéseit bármi is elhomályosítsa és háttérbe szorítsa.) Csakhogy a holokauszt-mítosz (és a második világháború és az azt megelőző évek valóságos eseményeinek) talán legfontosabb tanulsága a zsidók számára pontosan az, hogy egyedül semmire sem mennek, és hatalmuk és kiváltságaik megőrzésére csakis akkor számíthatnak, ha a nemzetek sokaságát állítják maguk mellé – bármilyen módszerekkel és bármilyen áron. A holokauszt-hiedelemvilág azonban némiképpen kirekeszti a nem zsidókat, holott éppen az ő rokonszenvük és támogatásuk megnyerése lenne a legfőbb biztosíték mindenfajta gaz antiszemita áskálódásával szemben. Az Amerika ellen 2001. szeptember 11-én intézett terrortámadások körül felépített mitológia legfőbb funkciója éppen az, hogy az USA és általánosságban a Nyugat népeinek agyába véssék: a „jóakaratú emberek” a „civilizáció”, a „demokrácia” és egyáltalán minden szép és jó ellenségei ugyanazok, akik Izraelnek is az ellenségei. A szeptember 11-i merényletek egyik legfontosabb célja tehát az lehetett, hogy a cionisták felsorakoztassák maguk mögött a nemzeteket az „iszlám fundamentalizmus” elleni élet-halál harcukban.

 

A mitológiák közös jellemzője, hogy létezik valamilyen valóságalapjuk. Így természetesen az úgynevezett holokauszt és a 2001. szeptember 11-én történtek sem teljesen légből kapott események. Azonban az „új világrend” eszmei alapjául szolgáló két mítosz csodás elemekben és hazugságokban is bővelkedik. A történelem azt bizonyítja, hogy a nagy birodalmak nemigen élik túl azoknak az eszmei-vallásos alapoknak a megrendülését, melyekre létüket felépítették.

 

Perge Ottó - Kuruc.info