Itt, a Zagyva partj�n elpihen� temet�ben nyugszanak �seim, ebben a halott, de m�gis rendezett kis vil�gban. �vsz�zados f�k adnak h�v�s �rny�kot a melegben, vir�gillat, �melyg�en eny�szetszagot �raszt� f�radt koszor�k jelzik a frissen hantolt s�rokat. Par�nyi z�ld liget ez a halottak kertje, kicsi k�poln�val a k�zep�n. Nagymam�m s�rj�t egy m�rv�nyb�l k�sz�lt angyalka jelzi, mert m�g a h�bor� v�ge el�tt oda temett�k el a tizenk�t �ves testv�remet, akit �t �vvel k�s�bb � k�vetett, k�zvetlen�l az �llamos�t�sok ut�n. �tvenn�gy �ves volt...

 

Kicsit kinnebb megyek a falub�l, amit laposan k�r�l�lelnek a tanyavil�g let�nt eml�kei. Hatalmas term�f�ldek terpeszkednek, d�ledez� h�zacsk�kkal �kesked� tany�k, laposan a Zagyva �rter�let�n. Nemes f�ldek ezek. R�gebben aranykoron�ban jelezt�k �rt�k�ket, melyekre v�rosi telepesek k�lt�ztek, modern spekul�nsok, akik j�l tudj�k, hogy amikor megindul megint az �let, nagy �rt�ke lesz ennek a zs�rosan fekete f�ldnek. K�rp�tl�si jegyekkel �z�rkedtek, elvett�k azokt�l is, akik rajtuk �ltek, m�velgett�k kicsi f�ldj�ket.

 

Unokatestv�rem hetven fel� j�r m�r, de kem�nyen �llja a sarat az egyik j�szs�gi kis tany�n J�sztelek �s J�szals�szentgy�rgy k�z�tt. Diszn�kat hizlal, ty�kokat tart, kacs�kat, lib�kat nevel, gy�ngyty�kra, pulyk�ra �gyel, birk�t terelget. De m�r harmadszor rabolt�k ki az ut�bbi m�sf�l �vben a cig�nyok, akiket m�g a nev�k�n sem nevezhet a magyar. K�tszer tan�ja voltam, ott voltam l�togat�ban, amikor malacait felpakolt�k egy �jjelen. Csup�n �t ty�kot hagytak meg neki a hatvanb�l, kilenc s�ld� malacot, n�gy kifejlett pulyk�t, elvittek szinte mindent.

 

Ez a szerencs�tlen �sz haj� ember megpr�b�lt valamit munk�val hozz�tenni csek�lyke nyugd�j�hoz, amib�l meg�lni am�gysem lehet, friss tanyasi toj�ssal l�tta el a falusi embereket. Amikor diszn�t v�gott, az �si mesters�g hagyom�nyos �zeit �rizte meg mag�ban. Mennyire m�s �ze volt annak a hurk�nak, kolb�sznak, amit n�la ettem! Visszaj�ttek fiatals�gom elveszettnek hitt �zei a sz�mba, amikor m�g csomagot kaptunk a tany�r�l nagyap�nkt�l. A f�st�l�snek igazi szaga volt, a keserny�s boltban kaphat� kolb�szokkal szemben. �nycsiklandoz� illatot �rasztott az a kis szoba, ahov� akasztotta az oldal szalonn�t, sonk�t, kolb�szt, cs�lk�t.

 

Amikor kirabolt�k, a rend�r a szomsz�d tany�r�l j�tt hozz�nk, azokat is megr�vid�tett�k ugyan�gy, mint unokab�ty�mat, elvittek szinte mindent az �jszaka leple alatt. A marcona kuty�kat hal�lra r�misztik valamilyen s�ppal, amit az ember m�r nem hall, de �ket megk�nozza teljesen. Lef�jj�k valami spray-vel is a szerencs�tlen �llatokat, �s visznek mindent, amire a kez�ket tehetik. Az emberek tehetetlenek vel�k szemben, mert ez a fejl�d�sben megrekedt kisebbs�g nemzetk�zi v�delem alatt �ll, a haz�nkban tobz�d� �sszes kisebbs�ggel egyetemben. Fegyvert nem tarthat a gazda, joga sincs arra, hogy megv�dje mag�t t�l�k, de m�g a rend�r�k sem avatkozhatnak be vel�k szemben.

 

�r�lt vil�g szerencs�tlen �ldozatai lett�nk mi, magyarok, akiket fentr�l a t�t, jobbr�l az ol�h, alulr�l a r�c, balr�l a horv�t meg a sz�sz rabol. A vil�g meg aljasul figyel, ugr�sra k�szen �llnak, hogy hely�nket bet�lts�k a K�rp�t-medence k�zep�n. Mindenkinek erre a helyre f�j a foga, ami v�zben b�velkedik, csod�kat terem, meleg vizet adnak gy�gy�t� forr�sai. Foly�ink mind az orsz�got �lel� hegyekb�l erednek, amelyek a Dun�ba folynak, majd a Fekete-tengerbe v�ndorolnak lassan tova. Duna, Tisza, Dr�va, Sz�va! S�vok indultak a hegyekb�l le az Alf�ld fel�, ahol, mint egy sz�razf�ldi tengeren, d�lib�bot l�that az ember. Napkelt�t�l napnyugt�ig l�thatja az ember Napistent, amint el�bukkan az ak�cosb�l r�zsasz�nben, eg�szen a narancs f�ny� b�cs�z�sig, amint lassan elt�nik el�l�nk az ak�cf�k t�loldali koron�j�n.

 

Az alf�ldi ember szabads�ga, sz�rnyal�sa innen ered. Minden, amire sz�ks�ge lehet az embernek, itt megterem. �skoh�ink a hegyeinkb�l sz�rmaznak, azokr�l a helyekr�l, ahol a bronzkor elindulhatott, majd vas�rcet dolgoztak fel itt. Csod�latos Magyarorsz�g, mennyi mindent adt�l te az emberis�gnek, �s m�gis el akarj�k venni t�led azt, ami a tied volt mindig! Mi�rt? Megbecs�lhetn�k jobban �seiket az emberek, �gy tal�n meg�rten�k v�gre, mi a k�z�s benn�nk. �sszekeverik akarattal a fajokat, meg akarj�k sz�ntetni a feh�r ember hegem�ni�j�t, �zsi�b�l, Afrik�b�l cs�d�tik itt �ssze az embereket, akik idegen�l n�zel�dnek nagyv�rosainkban.

 

Ezek a nagyv�rosok nevelt�k lust�v� az emberis�get, mert a profit hajsz�ja kiszolg�ltatott� tette �ket, f�gg�v� a k�l�nf�le szolg�ltat�sok luxuscikkei ut�n. Mindannyian ezt szolg�ljuk, kik a v�rosokban �l�nk. Legyen az egy h�szezres v�roska vagy t�zmilli� feletti vil�gv�ros, mindannyian a rendszer szolg�lat�ban �llunk, annak fenntart�s�ban seg�dkez�nk valah�nyan. F�ldjeinket elrabolt�k t�l�nk, hatalmas g�pekkel n�h�ny ember megtermeli azt, ami�rt r�gebben egy k�z�ss�g, egy eg�sz falu dolgozott kem�nyen. Nem s�rom vissza ezeket az id�ket, de akkor valahogyan nagyobb becs�lete volt m�g a munk�nak. Unatkoz� fiatalokat l�tok, akik energi�ikat haszontalanul vesztegetik b�n�z�sre, erk�lcstelen �letm�dot folytatnak, �s csod�lkoznak azon, hogy mi�rt maradnak egyed�l �regkorukra.

 

Senki sem tan�tja gyermekeinknek iskol�ban azt, amib�l �let�ket tervezhetn�k, t�rsat tal�ln�nak, csal�dot alap�thatn�nak. �sszezavarj�k fej�ket a m�ss�g ferde gondolataival, a genderelm�let butas�gaival, a drogf�gg�s�g, az alkoholizmus �s a doh�nyz�s kelepc�j�be csalj�k �ket. Nagyon neh�z innen felkapaszkodni, mert visszah�z minden a m�lybe. Csak tudatos elhat�roz�s seg�theti azt a n�h�ny b�tor fiatalt, akik megmenek�lhetnek m�g ebb�l a csapd�b�l.

 

Sz�leink megtapasztalt�k a v�ltoz�s kih�v�sainak neh�zs�geit, a mi gener�ci�nknak viszont megt�rt�k tudtukon k�v�l a gerinc�t. Neh�z �gy gyermeket v�llalni, nevelni, tan�tgatni, amikor j� p�ld�val nem j�runk el�, csak a p�nzkeres�s �res technik�ival ismertetj�k meg �ket. Ami m�k�d�tt r�gebben egy �tmeneti v�ls�ghelyzetben, az nem biztos, hogy m�k�dni fog egy m�sik, hasonl� k�r�lm�nyek neh�zs�geiben.

 

Embernek maradni, ez a legnagyobb kih�v�s ma a fiatals�g el�tt. Nemet mondani a cs�b�t�s �rd�g�nek, talajt fogni a talpunk alatt, ez ma a feladatunk. Nagyobb dolgok telepedtek r� a fej�nkre, k�ls� t�nyez�k harca d�l k�r�l�tt�nk, �s megtal�lni a j�v�be vezet� utat, ez a mi dolgunk.

 

Baranyi Gy�z�

2011. 7. 28.

 

Kuruc.info