Szihalom

P. mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 32. Örsúr vára és az Eger vize

Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának, Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak. Árpád vezér és övéi innen továbbmenve eljutottak az Eger vizéig. Kunyhókat készítve több napig ott maradtak, s azt a hegyet, amelyen a vezér számára leveles színt vertek, Színhalomnak nevezték el. Táboruk az Ostoros-pataktól egészen Poroszló váráig húzódott. Azután útjukat folytatva elérték a Zagyva folyót; ennek a folyónak a partján tábort ütöttek a Tiszától egészen a Mátra-erdőig, s meghódították annak a földnek minden lakóját a Köröstől a Zagyva folyóig meg a Szepes-erdőig. Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata, később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak.

Fordította: Pais Dezső

Forrás: www.mek.iif.hu

Berenik Anna értelmezése:

~ 32. Ursuur / Őrsúr vára és az Egur / Eger folyó

A megtett út probléma nélkül követhető, míg a részletek homályosak. Árpád fejedelem ezúttal nem nemeseivel, vagy első embereivel, hanem övéivel vonul az Egur / Eger vizéig. Emődnél egy hónapig várakoztak, Casu-nál ismeretlen esemény (casu) történt, majd a Zenuhalomnak elnevezett helyen ideiglenes hajlékokat állítottak fel, miközben valamire készülődtek és napokon át maradtak. Ez idő alatt a tábor a Thyscia / Tisza parti Poroszlótól a mai Ystoros / Ostoros patakig ért, tehát a háttérben volt. A Zogea / Zagyva folyóig terjedő területet Salan / Zalán fejedelem átengedte, ha nem is jószántából, de nem foglalták el egyik napról a másikra, hanem harcok és behódoltatás nélkül, rövid lépéseket tettek. Mire vártak?

A tugurium szó (= kunyhó, viskó, szín, fészer, hajlék) ezúttal irodalmi kicsinyítése valami nagyobbnak, ami a szótárakból kimaradt. Biztos, hogy honfoglaló őseink nem kunyhókat készítettek pár napra a fejedelem és övéi (családja) számára, és nem "leveles színt" vertek, ami (lombsátor) casa frondea lett volna, hanem összecsukható, hordozható sátrakat állítottak fel az Egur / Eger folyó mellett, előretolt állásban, szinte védtelenül.

Mert ezen a helyen történt valami. Az irodalmár P. magisternek megint kapóra jött a lehetséges szójáték, mégpedig az, hogy a magyar nyelvben a falevélnek és az írott levélnek közös a szava.

Árpád fejedelem levelet íratott vagy neki írtak, mindkét lehetőséggel fordíthatnánk a szót, de pontosabb lenne, ha a fóliák alatt kéziratokat, okiratokat értenénk.

Az események színhelyét elnevezték Zenuhalomnak, tehát kisebb magaslaton kellett lennie és napjainkra Szihalom formára változott. Zenu>szín>szent>széna>zenta? Az értelmezés bizonytalan. (Megoldások nem jönnek megrendelésre.)

Szihalom! Ki gondol ma a helyszínen arra, hogy az enyhe magaslaton lévő templom és a paplak helyén valamikor Árpád sátra állott? Ahonnan a messzeségbe tekintett nyugatra, a végcél, Pannónia felé. És itt fogadta Arnulf király követeit, akik magukkal hozták a szerződés fóliáját, Morvaország megtámadásának ügyében. Ez színvallás volt Kelet és Nyugat között.

A tárgyalások már a Zeremsu / szerencsi tartózkodás alatt megkezdődtek. Mikor Árpád fejedelem Borsu / Borsot felküldte a Honrad / Hernád folyó mellett a lengyel határig, feladata a németek által elzárt határ (vasfüggöny) megtekintése volt. Ezt követte a követküldés a németek királyához, a felajánlott katonai segítséggel, akinek saját országában nehézségei voltak, nemcsak a választó fejedelmekkel, hanem a morvák hercegével Szvatoplukkal is, aki egyébként a saját sógora volt.

A német krónikák szerint Arnulf király és Árpád fejedelem között tárgyalások történtek, mikoris a magyar fejedelem követe Preslav herceg volt. Neve kevés írásbeli változtatással a Gestában Puroslou / Poroszló formában áll előttünk. Személy szerint nem volt más, mint akit P. magister Borsu / Borsnak nevez, akinek már eddig is fontos szerep jutott, majd a továbbiakban is a cselekvő vezérek közé tartozik.

A kor diplomáciai játékszabályaihoz tartozott, hogy ha egy uralkodó ajándékokkal követeket küldött egy másik uralkodóhoz, mert valamit akart tőle, vagy mint esetünkben Árpád fejedelem részéről történt a segítség felajánlása, és a tárgyalás eredményes volt, úgy a követek megajándékozva a másik uralkodó által, annak hivatalos engedélyével térhettek haza urukhoz. Így zajlottak a követjárások Salan / Zalán és Menumorout / Mén-Marót, valamint Árpád között. A jelen esetben a követek Arnulf király azon beleegyezésével tértek vissza Árpádhoz, hogy leromboltathatja a Honrad / Hernád menti határzárakat.

Ez a megállapodás tette lehetővé Árpád fejedelem részéről a merész lépést, hogy a Zogea / Zagyváig terjedő területet, mint jogos tulajdont követelje Salan / Zalántól, aki mögött a bolgárok cárja Wladimir és mint szövetséges, VI: Leó bizánci császár állott. Az új határ lényeges feladata volt az esetleges bolgár támadási felület leszűkítése, ha azok a morvák elleni hadjáratba beavatkoznának. A felszínen az állatállomány részére szükséges legelőterület volt az indok. Ezen kívül az íjász hadseregnek sík térre volt szüksége, amire alkalmas volt a Jászság.

A Souyou / Sajó folyó átlépése, mivel Salan / Zalán a területet (fogcsikorgatva) átengedte, legálisan történt. A hónapos tartózkodás Emeud / Emődnél további részletek megtárgyalására enged következtetni, vagy éppen a határ megnyitásának munkálatai folytak. Ennek elkészülte a továbbmenetelt tette lehetővé a "keresztútig", azaz Mezőkeresztesig. Preszláv herceg, azaz a kumán Borsu / Bors a német krónikák szerint kétszer járt Arnulf királynál. Másodszori visszaérkezését Árpád fejedelem és főemberei itt várták, s mivel az ilyen megállapodásokat írásba szokták foglalni, kétségtelenül magával hozta a szerződés egyik példányát a döntő lépésről, a morvák elleni hadjárat közös megindításának megvalósításáról és a feltételekről.

A diplomáciai játékszabályok következő lépése, hogy az eltávozott követek után a másik uralkodó elküldi a saját követeit a megállapodások végső legalizálása végett az első uralkodóhoz, vagyis Arnulf Árpádhoz.

Árpád fejedelem Arnulf király követeit nem a táborban, az Ystoros / Ostoros patak mentén fogadta, hanem elébük ment és Zenuhalom / Szihalomnál várta őket. Itt megtörtént Árpád fejedelem részéről az aláírás, a fóliák kicserélése és a követek többnapos vendégül látása. De még valami történik ilyenkor. A túszok kölcsönös kicserélése. A német krónikák ezt nem részletezik. Ennek egyszerű oka van: a tárgyalások titkosak voltak és a megállapodások csak a morvák elleni támadás megindulásakor kerültek be a köztudatba.

Ezután a követek megajándékozva az uralkodótól, hazatérhetnek urukhoz, a másik uralkodóhoz. Ezúttal arra következtetünk, hogy a sikeres megegyezés után mindkét uralkodó követei együttesen mentek a németek földjére, ahonnan aztán az itteniek visszajöttek. (Hasonló eset volt a Priscos rhetortól ismert történet, amikor a hun és bizánci követek együtt indultak Attila király udvarába, csak aztán már az első vacsoránál összevesztek és különváltak.)

A következtetés abból adódik, hogy elkísérték hazájukba a szerződés zálogait, "Ágnest és Beátrixot, akiket Arnulf királynak a görög császár leányától, Ágnestől született két fia, Arnold és Wernher vettek feleségül, akik a magyar király leányai voltak".

Ez a történet a TABULA PERANTIQUA SCHIRENSIS-ben olvasható, aminek a legrégebbi ismert másolata a 14. századból való. A helységet ma Scheyer-nek hívják. Nincs messze Münchentől. A várat Arnulf császár építtette, majd a további birtoktörténet két fia nevéhez fűződik és itt volt egyúttal az utódok temetkezési helye is. Majd a 12. századi örökösök a bencés rendnek ajándékozták a várat és napjainkig megmaradt kolostornak. A történetet a kolostor egyik apátja írta ónémet nyelven. Többek között azt is olvashatjuk, hogy itt keresztelték meg István királyt is, aki azután itt tartotta eljegyzését Gizellával, Henrik bajor herceg (később császár) húgával.

A 14. század végén Fridrich herceg, egy Wittelsbacher utód 16 festményen örökíttette meg ezen elődökhöz visszavezetett családjának történetét. Ma is láthatók a kolostorban, az első három kép magyar vonatkozású.

Igaz-e a történet, vagy csak fantáziált a kolostor apátja, amikor megírta a patrónus hercegi család történetét, amit a késő utódok is vallottak? Későbbi nézetek szerint ugyanis a két fiú apja nem Arnulf király volt, hanem a pozsonyi csatában elesett Luitpold bajor őrgróf, de magyar feleségeik nem vitatottak. Ez a változat teljesen ellentmondásos, de alaposabb tisztázása kívül esik jelen munka irányvonalán. A scheyeri krónika alapján viszont érthetővé válik, hogy húsz év múltán Arnold herceg családostul, tehát Ágnessel együtt, miért éppen Magyarországra menekült a frank I. Konrád király (911-918) elől.

Zenuholmu / Szihalomnál Ágnes és Beátrix elbúcsúztak családjuktól és elindultak új hazájukba, a bajorok földjére, ahová kétségtelenül magyar kíséret ment velük. A fejezet első mondatának fogalmazása, hogy Árpád fejedelem az övéivel ment pár napra Zenuholmu / Szihalomra, nem véletlen.

A magyar történelemírás a német krónikák szövegére, helyesebben a krónikák német fordításaira építve, Árpád követét Preslav-ot a Dráván túli területek hercegévé teszi meg, ez azonban valószínűtlen. A német krónikákban többszörösen találjuk, hogy Preslav lengyel volt.

Árpád követségét Arnulf királynál több korabeli krónika (Regino, Fulda, Luitprand püspök) megemlítette, de főként az addig lezárt határok megnyitását nehezményezik. Ezek az írások azonban már Arnulf halála után láttak napvilágot, mikor a második házasságából származó utódja, Gyermek Lajos, helyesebben annak tanácsadói ellenségek lettek, majd a magyaroktól vereséget szenvedtek és a német krónikák hangneme ehhez igazodik. Majd később a hatalom a szász Ottók kezébe ment át (935), akikkel aztán a magyarok folytonos harcban álltak, míg a bajorokkal baráti viszony állt fenn.

P. magister a saját módszerével pontos leírást adott az eseményekről, csupán fel kell ismernünk a politikai hátteret. Ezen események lezajlása után az apró előrehaladásuk helyébe a nagy területfoglalás következik.

A tábor ekkor a tiszamenti Poroszlótól az Ystoros / Ostoros patakig, nagyjából észak-déli irányban húzódott, most pedig hatalmas területnövekedés keletkezett. Ismét a térkép figyelembevételével nem lehet elkerülni a gyanút, hogy a további védelmi vonal összefüggésben állt a Csörsz-árokkal.

A Csörsz - árok a Földrajzi nevek szótára szerint "a Római Birodalom védelmi sáncrendszerének maradványa az Alföld peremén". A meghatározás úgy is lehetséges lenne, hogy az árok az őslakosság védelmi sáncrendszere volt a rómaiak ellen, annál is inkább, mert a védősánc a déli oldalon van. Nem kétséges, hogy ez lett Árpád hadainak is az új védővonala, hasonlóan, mint a Thyscia / Tisza-kanyarban, ezúttal Salan / Zalán hadainak esetleges támadása ellen. Hogy már korábban is megvolt, vagy ezúttal épült, a régészet adhat feleletet. Az ún. árok kelet-nyugati irányban húzódott a Thyscia / Tiszától a Zogea / Zagyváig, a névnyomok alapján Ároktőtől Árokszálláson keresztül Hatvanig. Esetleg itt volt a 60. őrhely.

Ha a Csörsz-árok nevéből elhagyjuk a kezdőbetűt, Örsz>Örs marad és csekély magánhangzó kiejtési változtatással Ursu-úr bukkanhat elénk, akinek apja Ousadu itt lett birtokos és így szinte magától értetődik, hogy a "lövészárok" munkálatainak a vezetését a fiatalok, az Ursuruk végezték. Emberei nagy zajjal, vidám csörömpöléssel dolgoztak, majd a védelmi vonal elkészülte után az "őrsön" álltak, bizonyos távolságban egymástól, a távolban párába, ködbe vesző határt figyelve, ahol észrevétlenül még a madár sem juthatott át.

Később, amikor a határok már a messze távolban voltak, a Csörsz-árok elveszítette védelmi jelentőségét. Az eddig itt foglalkoztatott csörszök azonban továbbra is megmaradtak, mert a falvak körüli termőföldeket, a határt, fogalomváltoztatással, továbbra is őrizni kellett, ezután a tolvajok ellen. Nevükből később kikopott az r betű és később csőszöknek hívták őket.

Az új határ délen és nyugaton a Zogea / Zagyva folyó lesz, a tábor a Thyscia / Tiszától a Matra / Mátráig, azaz a Csörsz-árok mentén helyezkedik el. Északon említésre kerül a Zepus / Szepes-erdő. Pontos helye vitatott. Ha a Tarca folyó mentén mentek, akkor keletről érintették a Szepességet, ha pedig a Honrad / Hernád folyót követték, akkor eljuthattak Poprádig. Biztonsággal nem derül ki.

A kumán Ed és Edemen már birtokosok a hegyalján, most a Matra / Mátra vidékének urai lesznek. A vár lehet Gyöngyöspata, míg a pietas szó számos variációja közül válogathatunk. Az általános tudós vélemény szerint a Gesta írójának valami köze volt az Abákhoz. Az ópa olvasat ezt alátámasztaná. A Matra / Mátra erdő és nem hegy. Ismét egyetlen betűbetoldás és mater=az anya és eredő a visszatérő Abák eredetföldje. Talán a közeli Tarnaszentmária románkori temploma a titkok őrzője.

Fentebb Zenuholmu / Szihalommal kapcsolatban megjegyzést tettem, hogy a megoldások nem jönnek megrendelésre, így megmaradt a kérdés, hogy miért kapta éppen ez a helység ezt a nevet? A színvallásról? Lehet. A latin nyelvből hiányzik a Z betű, szójátékra nem alkalmas. Zeno név alatt ismert volt egy görög császár (474-491), akinek ifjú évei egybeesnek Attila király utolsó éveivel.

Véletlen-e az írásmód, Eger helyett Egur? Ennek olvasata Ég Úr is lehetne, ami istennel azonos? A magyarok Istenével?

A helységről P. magister csupán annyit közölt, hogy mögötte, azaz keletebbre az Ystoros patak folyt, amit felbonthatunk Yst-oros-ra. Az első szótag szintén ist-en szavunkkal rokon, -oros pedig mint orosz népnév a kumánok Kijev környéki tartózkodási helyére is emlékeztethetett, avagy Ursu-úrra is változtatható. Ma Ostoros a neve, az ostorról pedig úgy tudjuk, hogy a végén csattan.

A görög Zeusz isten nevének másik írásmódja is volt, a második betű ae változatával zaen, zaenos, s ez már kezd hasonlítani a keresett Zenu-hoz, annak halmához, ami mögött az Ystoros, ma Ostoros patak csobog. Nem az Isten és ostora gondolat rejlik a szavak mögött?

Ystoros egyetlen hangváltozással ysteros = a később jövő, az utána következő, a leszármazott. Árpád, az új Isten ostora? "A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!"?

Mindez véletlen lenne? Tagadjuk, vagy inkább valljuk, hogy P. magister nagyon is jól ismerte a honfoglalás történetét, ha nem is úgy írta meg, mint azt 19/20. századi történészek a könnyebb megértés kedvéért elvárták volna tőle?

Forrás: Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában(2001)

Szihalom

Az Eger-, illetve Rima-patak mellett sík vidéken, termékeny kötött talajon, az Alföld északi peremén, Egertől délre fekszik. 1950-ig Borsod megyéhez tartozott, de a Sósrév környékét és a Koszperium nevű rétet korábban is Heves megyéhez számították. Szihalom község keletkezésének ideje ismeretlen. Borsod vármegye monográfiája szerint - mely Anonymus történeti művére hivatkozik - már a honfoglalás idejében megvolt. Az azelőtti időben valószínűleg szlávok lakták. Története: Az Árpádvár vagy Földvár jelentős, kora- és középbronzkori telep volt. A határban kora rézkori és későbronzkori edényeket találtak. A vasút építésénél urnatemetőre bukkantak, az árpádvári bronzkori telepen Árpád-kori sírok kerültek felszínre. A falu nevét már Anonymus megemlíti Zenuhalmu néven: "Árpád vezér az Eger vize felé tartván, itt megpihent, s övéivel több napig e tájon tartózkodott. Azt a halmot, amelyen számára leveles színt készítettek, Zenuhalmunak (vagyis Szín-halomnak) nevezték". Árpád a táborát erre a halomra építette, a többi törzs pedig körülötte telepedett le. A község később Szénhalom néven ismeretes, mint Szent István király által az egri püspöknek adományozott birtok, mely földesúri joggal bírt, s e kiváltságban 1261-ben IV. Béla király megerősítette. Ebben az időben már plébániája volt. Borsod megye fő útvonaláról 1067 körül tesznek említést, mely a Szihalomról Csabára vezető út volt.

Zenhalom, Zenholm, Scenhalom néven említik a XIII. századi oklevelek. A XV. században már a Zyhalom névalak olvasható az oklevelekben. Hogy a község mai nevét mikor vette fel, arra vonatkozó adatok nem találhatók.

Összetett típusú, halmazos és útféli település a 3. sz. műút mentén, a Rima-patak keleti partján. A település közepe táján, a templom keleti szélén a hajdani uradalom gazdasági épületei emelkedtek, délkeleti része őskori földvárra épült. A község nyugati szélén található a Rima-patak, a határ északi szélén az Ostoros-patak, melyek vize kevés, nyaranként teljesen kiszárad. A határ nyugati szélén folyt még az Eger-patak, mely elegendő vízbőségű volt malomhajtásra.

Az M3-as mentén feltárást végző régészek - Váradi Adél és munkatársai - szerint, a Pamlényi táblán, vagyis a Sóhajtó-dombon feltárt nagytelep, település, az egymással párhuzamosan futó két Csörsz-árok között terült el. Vagyis az vette közre, mely valahonnan a Dunától indul a Tiszáig és Ároktőig tart, majd a Tiszántúlon továbbmenve Debrecen környékén fordul dél felé, - a Tiszával párhuzamosan - fut egészen a Marosig vagy még azon is túl. Nyomai még Egerfarmoson fellelhetők, óriási munka volt. Csörsz árka = ördög árka. A csörsz szláv szó, ördögöt jelent.

Szihalom, a leletekből eredően bizonyítottan 5500-4000 éves település, vagyis lakott hely volt, később a szarmaták és a hunok által. Joggal feltételezhetjük, hogy a 250 évig uralkodó avarok is éltek itt.

Szihalmon Árpád vezér részére leveles színt emeltek a Tobánban, a később róla elnevezett Árpád-halmon és úgy ünnepelték elért katonai sikereiért, Szihalom ezért nevezetes hely. A fő katonai erőket megelőzték az előre, jobbra és balra országrésznyi területeket beszáguldó, úgynevezett repülő katonai egységek, melyeknek feladata volt a felderítés, a lakosság hódoltatása, esetleges ellenálló erők semlegesítése, erődítmények, földvárak építtetése, melyeket nem utolsó sorban a sereget követő nép nyugalmának megóvása érdekében hoztak létre. A talált népek előkelőbbjeinek fiait túszként begyűjtötték, ezen erősségekbe, ez lett a békesség záloga. A honfoglalókra jellemző volt a sűrű telepek létrehozása, ami nagymértékben elősegítette a hódolt népek asszimilációját, különösen akkor, ha nyelvük sok hasonló szót tartalmazott.

Szihalom községünk legrégebb idők óta lakott helye a Tobán, vagy Tobány. A név: vár alatti kertet jelent, mely minden bizonnyal ótörök eredetű név, különös tekintettel arra, hogy Árpád hadainak tekintélyes részét ótörök eredetű kabar-magyarság képezte. Mivel ezen helyet félkörben mocsár vette körül, az Eger folyócska vizéből eredően palánkkal, vagy sövénnyel és árokkal körülvéve jól védett erősségnek számított, de a török hódoltság alatt már elveszítette hadászati jelentősségét.

A helységet és annak nagy határát Árpád magának tartotta fenn, az Árpád-házi királyok birtokát képezte. Híres lovakat neveltek itt a királyi udvar részére, még a színüknek is egyformának kellett lenni. Királyi és hercegi udvarhely volt a XI. században. Mit jelent ez? Azt, hogy nádori országgyűléseket tartottak itt, vagy olykor több megyére kiterjedő un. generál kongregációt.

Forrás: www.szihalom.hu

Szihalom Árpádvár

A helyszínt a magyar régészet már régóta ismeri és nagy részben mint őskori, kisebb részben mint honfoglalás kori lelőhelyet tartja nyilván. A várra vonatkozó okleveles adatot nem ismerünk, de a helység nevét megtaláljuk Anonymus Gestájában, ahol elmondja, hogy a honfoglaló magyarok e helyen Árpád vezérnek leveles színt építettek. Tény, hogy a birtokon a XI. században királyi vagy hercegi udvarhely volt.

A község délnyugati oldalán egy kinyúló hosszúkás félszigeten találjuk a várat, a központjában egy szabadon álló dombot, amelyen egy újkori kőkereszt áll. Ezt nevezik Földvárnak. A vár többi része teljesen be van építve. A félszigetet a Rima nevű, ma már szabályozott vízfolyás öleli félkörbe. A környezeten ma is látszik, hogy a mocsaras területből kiemelkedő félsziget és a rajta lévő vár egykor jól védhető terület volt. A vár elhelyezkedése, mérete és alakja Bükkábrányhoz teszi hasonlóvá, így a közepes motték közé sorolhatjuk. Bükkábrány közelsége és a vele való hasonlósága valószínűvé teszi, hogy a két vár közel egyidős. Ha figyelembe vesszük, hogy Szihalom a XI. században királyi, vagy hercegi udvarhely volt, és a motte típusú várak a korai feudalizmus első várai, akkor még korábbi eredetet is feltételezhetünk. A motte korának pontos meghatározása azonban még a jövő feladata.

Nováki Gy. és Sándorfi Gy. közös munkájukban, "A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig" című könyvben, a Szihalom -Földvárat /Árpád várat/ az őskori várak között tárgyalják. A jelenleg is beépített területen csak a terep domborulataiból következtethetünk az egykori mocsárvár helyére.

Forrás: mars.elte.hu/varak/szihalomarpadvar

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés