2007. augusztus 25. Nagy volt a k�sz�l�d�s. Testben, l�lekben. Izgalom, mint amikor az ember �gy �bred: valami nagy dolog t�rt�nik ma, amit nem tud form�ba �nteni, csak r�pk�dnek az apr� pici pillang�k gyomor-t�j�kon.

Eml�kszem az indul�s el�tti percekre. A frissen vasalt, feh�r ing illat�ra, a ropog�s �lekre. Eml�kszem a bakancs hat�rozott koppan�saira. Eml�kszem a H�s�k ter�re. Eml�kszem az �sszetartoz�s �rz�s�re, idegen�l is. Ott m�r t�bb bakancs koppant. Azt�n a V�r udvar�n a t�megre. Arra a lelkes, hozz�m hasonl�an izgatott t�megre. Arra, ahogyan h�mp�lyg�tt, furcsa vaj�d�sban. �s eml�kszem a sz�let�s pillanat�ra. Ahogyan csatorna ny�lt a t�megben �s megjelent a rem�ny apr� kis magva. Eml�kszem a fekete-feh�r �nnep�lyes �sszk�p�re. A lobog�kra, a Turul-szoborra. Az elsz�nt kardra a rem�nyt ad� karmokban. Az elsz�nt t�zre a rem�nyt ad� szemekben. A c�l tisztas�ga meghat�roz� volt.

Azon a napon elindult 56 oroszl�n. A bakancsok egyszerre koppantak. Mintha temetn�k a kor hozom�nyak�nt vir�gz� nemt�r�d�ms�get, a f�jdalmat. �s rem�ny k�lt�z�tt a sz�vekbe. Szeg�ny, sokat szenvedett kis n�p�nk meg�lte a keresztel�t. Kicsit leg�nyesen, kicsit katon�san, kicsit s�rva, kicsit nevetve. �pp �gy, ahogyan �vsz�zadok �ta �nnepelj�k a sz�let�st.

Sz�p volt visszamenni. Leteszem az �rva kicsi vir�gsz�lat. �pp a Turul l�b�hoz. �s k�rem, hogy lobbantsa �jra a t�zet. Hogy leheljen �j �s �j er�t az el�tte sz�letett gyermekbe. Mert kell, nagyon kell. S a rem�ny kicsi magvai tal�lj�k meg �jra egym�s kez�t a bizonytalans�gban.

�n �gy eml�kezem... �s k�v�nom, hogy adjon az Isten szebb j�v�t. Megszenvedt�nk �rte!

Nagy Kata

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s