A kormány 2010 augusztusában a családi pótlékot nevelési és iskoláztatási támogatássá alakította át, melynek következtében lehetővé vált, hogy az 50 tanóránál többet igazolatlanul hiányzó diákok esetében felfüggesszék az utánuk járó támogatást. A nevelési ellátás azon gyermekek után jár, akik még nem tankötelesek, és részesülhetnek benne a nagykorú, tartósan beteg vagy súlyos fogyatékossággal élő személyek is. Az iskoláztatási támogatást ezzel szemben a tanköteles diákok családja kapja, a tankötelezettség megszűnését követően pedig a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató nagykorúak vehetik igénybe. Utóbbi esetben annak a tanévnek a végéig jár az iskoláztatási támogatás, amelyben a tanuló a 20. életévét betölti. Ha azonban a gyerek nem teljesíti a tankötelezettségét, vagyis összegyűlik 10 igazolatlan órája, az iskola azt köteles jelezni a jegyzői gyámhatóság felé, akik a szülőt figyelmeztetik. Amennyiben a tanuló helyzete továbbra sem változik, és eléri az 50 óra igazolatlan hiányzást, akkor a jegyzői gyámhatóság mérlegelés nélkül felfüggeszti a támogatást. A Fidesz–KDNP szerint az átalakítás célja az „iskoláztatás elősegítése, az ösztönzés és a szülői felelősség erősítése” volt, és ezeket sikerült is megvalósítani. A problémák mélységét vizsgálva azonban hamar kideríthető, hogy az intézkedés ismét csupán egy felszínes megoldásra volt elég. A rendszer kiépítése közben ugyanis a kormány megint nem számolt azzal a ténnyel, hogy ebben az országban él egy kisebbség, melyet sajátos „normák” vezérelnek, és egészen másfajta világképet alkottak maguknak, mint a magyar emberek. A roma integrációra szánt milliárdok elherdálása közben ugyanis arra még nem sikerült rájönniük, hogy a cigányok döntő többségének egyéni elképzelése van a családi pótlék fogalmáról. Az esetükben igen gyakori családon belüli szexuális kapcsolat miatt rengeteg súlyosan fogyatékos gyermek születik, melyeknek bizonyos esetekben örülnek is, hiszen külön részesülhetnek nevelési ellátásban. A szülők a valós „ellátásról” azonban nem gondoskodnak, és csupán addig érdekli őket a beteg gyerek sorsa, ameddig a támogatást kézhez nem kapják. Ez az „eljárás” már hosszú évek óta létező jelenség, ám a családi pótlék átalakításával a cigánybűnözésnek egy újabb szegmense ütötte fel a fejét.

Felbőszült cigányok, rettegő tanárok

A cigányok és az iskoláztatási támogatás megvonásának lehetősége aggasztó egyveleget teremtett a közoktatási intézményekben. Aki ismeri a romák többségének mentalitását és a segélyekhez való ragaszkodását, abban egy pillanatig sem merülhetett fel, hogy képesek lesznek szó nélkül elfogadni, hogy egy megszokott bevételi forrásukat „csak úgy” felfüggesztik. A kormány tagjaiban felmerült és az elmúlt két évben sem sikerült észrevenniük a kialakult helyzet súlyosságát. A drasztikus iskolai hiányzások kiküszöbölésére vonatkozó átalakítást is a cigánygyerekek miatt kellett megalkotni, hiszen köztük volt és van a legtöbb iskolakerülő, ám pont az ő szüleik azok, akik ilyen szankcióktól nem riadnak vissza. Az iskoláztatási támogatás körül két év alatt kialakult rideg valóság az, hogy a tanárok rettegnek a cigányok haragjától. Nem merik beírni a roma gyerekeknek az igazolatlan órákat, mert a családjuk egyből megfenyegeti őket, hogy ha miattuk veszik el a támogatást, akkor bajuk esik. Egy a neve elhallgatását kérő alföldi tanár lapunknak elmondta, hogy nem is csak a hiányzás az, amit félnek ilyen körülmények között dokumentálni. A szülők bosszúja miatt buktatni sem mernek, és inkább paktumot kötnek a cigánygyerekekkel, hogy megadják nekik a kettest, csak ne zavarják az órát.

Borsod, Nógrád vagy Heves megye legtöbb településén a tanárok helyzete kilátástalan, hiszen az iskolák 80-90 százalékában ilyen mentalitás uralkodik. Budapesten a VIII. kerület emelhető ki, ahol a cigánygyerekek aránya a közoktatási intézményekben szintén nagyon magas, és a tanítás gyakorlatilag lehetetlen. 2009-ben, a családi pótlék átalakítása előtti évben Józsefvárosban több mint ötszáz gyerek hiányzott legalább 10 órát az iskolából, és közülük volt olyan is, aki 200 órát mulasztott. A statisztikák alátámasztására megkerestünk egy VIII. kerületi tanárt, aki szintén a neve elhallgatását kérte, ám megdöbbentő információkat árult el. „A hiányzások száma az iskoláztatási támogatás felfüggesztésének lehetőségével sem csökkent, csupán annyi változott, hogy a cigányok különféle kiskapukkal próbálnak kibújni a törvény alól. A legtöbb esetben a kerületi orvosok nyakára járnak csoportosan, hogy már a puszta jelenlétükkel félelmet keltsenek, majd igazolásokat követelnek a valójában egészséges gyereküknek. A rosszabbik eset az, amikor meg is fenyegetik az egészségügyi dolgozókat, és addig el sem hagyják a rendelőt, míg meg nem kapják, amit akartak. Van olyan tanuló, aki a fél tanévet orvosi igazolássokkal lógja le.” A másik „menekülés útvonal”, mellyel a támogatás megvonását sikeresen el szokták kerülni, az az úgynevezett magántanulói státusz. A szülői felelősség alól kibújni akaró cigányoknak ehhez csupán egy egészségügyi papírt kell beszerezniük, mellyel igazolni tudják, hogy a gyerekük valamilyen oknál fogva nem képes a többivel együtt tanulni. Ha ez megvan, attól kezdve a „legális lógás” biztosított, melynek sok esetben a tanárok még örülnek is, hiszen egy problémás diákkal kevesebb zavarja a tanórákat.

Statisztika kontra valóság

A helyzet súlyosságát abszolút figyelmen kívül hagyó kormány az említettek ellenére folyamatosan azzal ámítja a szavazóit, hogy az iskoláztatási támogatás megvonásának köszönhetően csökkent az iskolakerülések száma. Sőt, tavaly augusztusban a kormany.hu weboldalon még egy statisztikát is nyilvánosságra hoztak, melyben pont Borsod, Nógrád és Heves megye csökkenő hiányzásaival példálóztak. Az igazolatlan órák száma azonban csak a papírlapokon csökkent, a valóságban egyáltalán nem. Akár a szocializmus kikozmetikázott jelentéseihez is lehetne hasonlítani az adatokat, hiszen valójában arról van szó, hogy a tanárok a cigányok fenyegetése és a brutális adminisztráció miatt már szinte egyáltalán nem írják be a drasztikus hiányzásokat. „A pedagógusok kezdetben megpróbálták lelkiismeretesen rögzíteni a lógások számát és jelenteni a gyámhatóságnak, ám mikor az irdatlan mennyiségű papírmunka miatt már a tananyag összeállítására is alig marad idő, akkor inkább eltekintenek a hiányzások felett, és nem is jegyzik őket” – mondja egy VIII. kerületben dolgozó földrajz-biológia szakos tanárnő.

A két év alatt kialakult aggasztó állapotok tehát ismét bizonyították, hogy a cigánybűnözés létének elismerése nélkül az oktatásban is csak felszínes megoldások vezethetők be, melyek a KSH honlapján szépen mutatnak, az életkörülmények javítására viszont egyáltalán nem alkalmasak. A tanárokat, orvosokat, nevelési tanácsadókat senki nem védi meg, a cigánygyerekek felzárkóztatása ilyen körülmények között lehetetlen vállalkozás, a kormány pedig a valóság helyett továbbra is csak a statisztikák világában képes élni a mindennapokat.

Szanyi Ágnes

Megjelent a Bar!kád hetilap 2012. május 24-i számában.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.