„A magyar közigazgatás felülmúlta önmagát, a három hónapos határidőt minden esetben tartani tudtuk” – ujjongott januári sajtótájékoztatón Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. Szávay István jobbikos országgyűlési képviselő lapunk megkeresésére már akkor hűtötte a kedélyeket, mondván személyesen ismer olyan székely fiatalt, aki 10 hónapja vár magyar okirataira, és a jelenség nem számít egyedinek.

Semjén Zsolt e sajtótájékoztatón azt is bejelentette, hogy a kedvezményes honosítást megelőző nemzetbiztonsági vizsgálatot tekintve a „legszigorúbb vonal híve”, „szélsőséges beállítottságú” egyének nem kaphatnak magyar állampolgárságot. A miniszterelnök ugyanakkor sietve hozzátette, ez természetesen nem vonatkozik azokra, akiket magyarságuk miatt büntettek meg a szomszédos országok hatóságai.

E kijelentésnek ellentmond, hogy például egy délvidéki kétgyermekes apuka egész családja állampolgársági kérvényét elutasították, köztük a kétéves és kilenc hónapos (!) gyermekéét is. Az ügyben Zagyva György Gyula jobbikos képviselő kérdezte Orbán Viktort, aki elmondta, a magyar hatóságok mindössze a kérelmek fél ezreléke esetében döntöttek úgy, hogy fönnáll nemzetbiztonsági kockázat. Ez szerinte kifejezetten alacsony szám, de a konkrét esetről a parlament falai között nem kívánt nyilatkozni. Mi viszont megkerestük az érintettet.

Kilenc hónapos kislány a nemzetbiztonsági kockázat

Link Lajos egy egyetemet végzett fiatal vállalkozó a délvidéki Törökbecsén, aki a környék falusi turizmusát szervezi, emellett az ezeréves aracsi pusztatemplomot gondozó civil társaság tagja, szabadidejében ifjúsági táborokat rendeznek, kereszteket állítanak, ápolják a Tisza-menti magyar szórványközösség kultúráját. Nem tagja semmilyen szélsőséges szervezetnek, büntetlen előéletű, a helyi önkormányzat megbecsült képviselője a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége színeiben. 2011 februárjában nyújtották be családjával állampolgársági kérelmüket, amelyre októberben érkezett elutasító határozat.

„Vártuk ezt az állampolgárságot, ami alanyi jogon megillet bennünket, de helyette pofont kaptunk. Az egész családomat elutasították, a feleségemet, a hároméves kisfiamat és a kilenc hónapos kislányomat is” – nyilatkozta lapunknak Link. „Úgy érzem, jogtalanul vonták ezt meg tőlünk, de sejtelmem sincs, miért. Nincs indoklás, így esélyünk sincs fellebbezni” – panaszkodott a délvidéki férfi, akinek tiszta a lelkiismerete, és mint mondta, helyi szinten sokat „letett az asztalra” a magyarságért.

"... És akkor itt kezdődnek a szélsőségesek régiók szerinti lebontásban, a jobbikosok külön fejezetet kaptak a 72. oldalon"

Link Lajos azért is sajnálja a történteket, mert – mint fogalmazott – nyílt titok, hogy magyarul alig beszélő szerbek is kaptak állampolgárságot. A törökbecsei férfi egyébként nem hogy nem tagja „szélsőséges” szervezetnek, de a negyedrészben magyar lakosú település önkormányzatában a magyarok és szerbek közötti kapcsolat erősítésére létrehozott bizottság tagja, amely a két nép normális együttélésére törekszik, egymás hagyományainak tiszteletben tartása mellett.

Link Lajos ügyével – bár más pártokban tevékenykedő ismerőseit is megkereste – eddig egyedül a Jobbik és a Hatvannégy Vármegyei Ifjúsági Mozgalom foglalkozott érdemben.

A magyarság megosztása a cél?

Szintén elutasításban részesült, bár talán kevésbé rejtélyes okokból a délvidéki nemzeti radikális párt, a Magyar Remény Mozgalom (MRM) szabadkai aktivistája. Zoltán (nevezzük őt így) 2011 májusában adta le kérelmét Magyarországon, rá öt hónapra jött meg a szomorú hír. „Először adminisztratív hibára gyanakodtam, ezért újra begyűjtöttem a komplett dokumentációt, és leadtam a kérelmemet a szabadkai konzulátuson, ahol nagyon segítőkészek voltak. Ez novemberben volt. Azóta várok a hivatalos válaszra” – nyilatkozta portálunknak az érintett.

Zoltán esetében az lehet a „bökkenő”, hogy a Magyar Remény Mozgalom bevallottan jó kapcsolatokat ápol a Jobbikkal, ezt a gyanút erősíti, hogy a Zoltán két szabadkai MRM-es társa szintén nem kapta meg az állampolgárságot. Az elutasító határozathoz a törvény szerint nem kell indoklást fűzni, így marad a találgatás. „Voltak olyan reményesek, akik megkapták, és voltak olyan szimpatizánsok, nemzeti érzelmű emberek, akik nem. Ismerek olyan délvidéki HVIM-est, aki fontos tisztséget tölt be, ennek ellenére megkapta. Elképzelhető hogy meg akarják osztani a délvidéki nemzeti oldalt” – fejtegette lapunknak Zoltán.

„A 90-es években a Milosevity-rendszer ellen küzdöttem, aminek ma is érzem a negatív egzisztenciális következményeit. Ezért is nagy igazságtalanságnak tartom a döntést. Gyurcsányékkal is elégedetlen voltam, és bíztam benne, hogy változni fog a helyzet Magyarországon, de már nem igazán látom a különbséget a két kormány között” – nyilatkozta a barikad.hu-nak az elkeseredett férfi.

„Nem tudok és nem is fogok beletörődni”

Szintén csalódnia kellett a beígért nemzetpolitikai fordulatban Lokodi Ferenc Attilának, a HVIM volt erdélyi elnökének, aki 2011 augusztusában Debrecenben adta le kérelmét, az elutasító határozatot pedig húsvéti ajándékként postázták ki neki. Lokodi portálunknak így fogalmazott: „Nagy reményeket fűztem hozzá, hogy a kétharmados Fidesz-KDNP kormány felülírja december 5-e csúfos nemzetgyalázását. Ötszáz éve jegyzett székely család tagjaként úgy érzem, őseim jogán jár nekem az állampolgárság, és egy kormányrendelet nem írhatja fölül történelmi alkotmányos jogaimat. A Gyurcsány-rendszerben világos volt, hogy nem fogjuk megkapni, 2010-ben viszont ez volt a fő kampányszöveg, mindenhol ünnepségeket szerveztek. 2007 őszén több magas rangú fideszes képviselővel is találkoztam Nagyváradon, akik arra biztattak, hogy várjak, majd ha a Fidesz hatalomra kerül, mindenkinek megadják az állampolgárságot. Most pedig kettős mérce alapján diszkriminálják azokat, akik a legtöbbet tették a magyar hazáért.”

Lokodi Ferenc Attila Gyurcsánytól gumibotot, Orbántól jogfosztást kapott

Lokodi Ferenc Attila egyébként fizikai elszenvedője is volt a Gyurcsány-korszaknak, a 2006. október 23-i tüntetésen úgy összeverték a rendőrök, hogy azóta is krónikus szívritmuszavara és vérnyomásproblémái vannak. Ahogy ő fogalmazott: Gyurcsánytól gumibotot, Orbántól jogfosztást kapott. (Lokodi Ferenc Attila egyébként saját bevallása szerint 2006 őszét kivéve soha nem került összetűzésbe a hatóságokkal.)

Időközben – informális úton – az is kiderült, hogy Lokodi is azért nem lehetett magyar állampolgár, mert nemzeti radikális szervezet tagja. Az állampolgársági hivatalban azt is közölték vele, hogy a döntés nem náluk, hanem felsőbb belügyi szerveknél történt. A HVIM egykori vezetője egyébként a hazafias szervezetek elleni hadjárat áldozatának tartja magát, és nem hajlandó beletörődni az ítéletbe. „Nem tudok és nem is fogok beletörődni, mert az önfeladás és az elkövetett hibák legitimálása lenne. Az új alaptörvény kimondja, hogy a magyar állam felelősséget visel minden magyarért, akkor nem lehet megcsinálni, hogy csak egyesekért viselünk felelősséget, másokért nem! Ha a nagyapám, aki nálam sokkal keményebb radikális volt, jó volt a Don-kanyarnál harcolni, akkor én is jó kell, hogy legyek – érvelt a nagyváradi férfi, akinek gyermeke Budapesten él, már csak ezért is praktikus lett volna, ha magyar útlevéllel rendelkezik.

A radikális „vádra” Lokodi azzal „védekezett”, hogy az erdélyi magyarság csak ezzel a mentalitással tudott megmaradni évszázadokon át, és ez megmaradásának egyetlen reménye is.

Egy éve vár az okiratokra

Érdemes felidézni egy kolozsvári fiatal (nevezzük Józsefnek) történetét, aki 2011 márciusában adta le kérelmét, és fél év után kapta meg az értesítést, hogy októberben leteheti állampolgársági esküjét. Az eskütétel megtörtént, József időközben lediplomázott, eltelt újabb nyolc hónap, de a kolozsvári fiatalnak még mindig nincsen magyar lakcímkártyája, és így nem tud magyar útlevelet igényelni. Az ő esetében szó sincs politikai alapú kirekesztésről, egyszerűen ekkora a káosz az ügyintézésben.

Az erdélyi fiatalember nem tud olyan emberről (sic!), aki Kolozsváron a törvény által garantált 3 hónapon belül megkapta volna a magyar állampolgárságot, legjobb esetben 4-5, de inkább 6-8 hónap várakozás a gyakorlat. Sőt, a magyar okiratok beszerzése csak ezután kezdődhet meg, addig a kérelmező Magyarországon nem tud hivatalos ügyeket intézni, még igazolni sem tudja magát. József például bankszámlát akart nyitni Budapesten, de csak külföldi (román) állampolgárként tudott.

Van azonban egy kivételezett réteg, amely mindenféle bürokratikus cécó nélkül, soron kívül kettős állampolgár lehetett: a Fidesz erdélyi szövetségese, az Erdélyi Magyar Néppárt prominensei – állítja a fiatal férfi.

„Írja rá kézzel, hogy nagyon sürgős!”

Aki azt gondolná, hogy a Magyarországon letelepedett külhoni magyaroknak egyszerűbb a dolga, téved. Emese 2006-ban költözött Nagyváradról egy Pest megyei városba, akkor még családegyesítési vízummal. (Ekkor történt meg, hogy egy hivatalnok megkérdezte, kér-e tolmácsot az ügyintézéshez.) Papírjait kislányával 2011 júliusában adta be, hiánypótlás miatt csak 2012 márciusában tehetett állampolgársági esküt. A magyar nyelvű személyi igazolványt (amit az esküokmánnyal együtt kellett volna kézhez kapnia) egy hónapra rá, az anyakönyvi kivonatot pedig a mai napig sem kapta kézhez. Amikor utoljára érdeklődött a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál, azt mondták, még a tavaly novemberieket csinálják túlórában.

A helyzetet bonyolítja, hogy Emese lánya idén szeptemberben tölti be a 14. életévét, amikor is a hatályos jogszabályok szerint új személyi igazolványt kell csináltatnia. A kislány ugyanis idén tavasszal egy olyan személyit kapott, amely csak eddig érvényes. Jelen állás szerint azonban semmiféle garancia nincs arra, hogy a lány augusztusig megkapja az új személyi készítéséhez szükséges magyar anyakönyvi kivonatot. A hivatalban az anyukának azt javasolták, hogy a már egyszer elküldött sürgősségi kérelmét küldje el még egyszer, és írja rá kézzel (sic!), hogy „Nagyon sürgős!”

Emese a 22-es csapdájában van: kislánya jó eséllyel magyar személyi igazolvány nélkül marad, de még a románt sem biztos, hogy meg tudja csináltatni neki, mivel ezt személyesen Nagyváradon kell intézniük, a román útlevelük pedig augusztus elején lejár. (A magyar útlevélhez meg ugye kellene előbb a magyar nyelvű személyi.)

Tovább szedi áldozatait a szlovák ellen-állampolgársági törvény

A helyzet nem csak Délvidéken és Erdélyben zűrös. A kárpátaljai Zoltán 2011 áprilisában adta le a szükséges dokumentációt, és öt hónap múlva tehetett állampolgári esküt Csepelen. Magyar nyelvű anyakönyvi kivonatát a mai napig nem postázták, személyi igazolványa ügyében pedig egy hónap eltelte után azt mondták, hogy nem is látszik a rendszerükben, hogy igényelt volna. A Budapesten tanuló Zoltánnak jelentős könnyebbséget jelentenének a magyar nyelvű papírok, szülei ugyanis csak azokkal tudják meglátogatni őt. (Ukrajnának Magyarországgal szemben vízumkényszere van – a szerk.)

Külön említést érdemel Felvidék, ahol a hatályos jogszabályok értelmében elveszti szlovák állampolgárságát az, aki kérvényezi és megkapja egy másik országét. A felvidéki magyarok ellen hozott, Robert Fico soviniszta kormányához köthető „ellen-állampolgársági” törvénynek már több magyar áldozata van, köztük az idén századik életévét betöltött pedagógus, Tamás Aladárné (Ilonka néni), Boldoghy Olivér vállalkozó és Gubík László, a Magyar Koalíció Pártja ifjúsági szervezetének vezetője. Utóbbit idén májusban fosztották meg visszamenőlegesen egészségbiztosításától.

„Ez azt jelenti, hogy ha lebetegszem, és nem szorulok sürgősségi ellátásra, akkor mehetek át Léváról Balassagyarmatra vagy Komáromba egészségügyi ellátásért” – vázolta a tragikomikus helyzetet a barikad.hu-nak Gubík. A fiatal felvidéki magyar panaszt nyújtott be a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, de legalább 3-4 hónap, mire eldöntik, hogy egyáltalán foglalkoznak-e az esettel, onnantól számítva több év is eltelhet, mire határozatot hoznak. (Malina Hedvig ügye 2007. óta húzódik – a szerk.) Az egészségügyi ellátásra való jogosultság visszamenőleges megvonása ráadásul azzal a veszéllyel fenyeget, hogy Gubík Lászlónak utólag ki kell fizetnie a magyar állampolgárság kézhez vétele óta igénybe vett egészségügyi ellátások költségeit.

A magyar kormány „kinyújtja a kezét”

A magyar állampolgársági igénylések száma egyébként messze Felvidékről a legalacsonyabb, mivel az ottani magyarok érthető módon félnek a szlovák retorziótól. A magyar kormány a jelek szerint nem kíván konfliktust vállalni a hatalomba 2012 márciusában visszatért Fico-kormánnyal. Martonyi János külügyminiszter „az eddig tapasztalt biztató együttműködés folytatásában reménykedve” gratulált a magyarellenes szlovák miniszterelnök újraválasztásához, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pedig egy bizottsági meghallgatáson úgy fogalmazott: „Kinyújtjuk a kezünket, hogy jelezzük, készen állunk egy pragmatikus megállapodásra”.

Bencsik János

barikad.hu

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.