A 20 éve az IMF-nél dolgozó veterán közgazdász a szervezet európai részlegén belül a Svédországgal, Dániával és Izraellel foglalkozó egység vezetője volt és többek között Christine Lagarde vezérigazgatónak is szemrehányást tett személyisége miatt, illetve amiatt, hogy illegitim módon került a világszervezet élére.

 

Elhallgatott információk

 

A június 18-án kelt levelet a CNN most szerezte meg és többek között a Reuters is idézett belőle igencsak megdöbbentő tartalmú kifejezéseket. Peter Doyle miután a levél elején köszönetet mondott akkori, illetve korábbi munkatársainak, rögtön le is szögezte: 20 évi szolgálata után szégyelli, hogy valaha is kapcsolatba került az IMF-fel. Ezt nemcsak amiatt érezte úgy, hogy a szervezet inkompetens módon kezelte a 2008-2009-es globális, illetve a jelenleg is egyre mélyülő eurózóna válságot (ezt egyébként az IMF korábbi saját anyagai is elismerték), hanem amiatt is, hogy az ezen válságokkal járó hatalmas nehézségeket már jó előre felmérte a szervezet, de ezeket az információkat elhallgatta a közvélemény elől.

 

Az IMF szóvivője amellett, hogy elismerte a szervezet válságkezeléssel kapcsolatos hibáit, az utóbbi vádat visszautasította a Reuters megkeresésére. William Murray arra hivatkozott: nincs bizonyíték arra, hogy Peter Doyle ne mondhatta volna el a nézeteit (el lett volna hallgattatva), illetve arra sem, hogy bármilyen más fontos információt elhallgatott volna a közvélemény elől a szervezet.

 

A hírügynökségnek egyébként névtelenséget kérő IMF-es illetékesek elismerték: van feszültség a szervezeten belül amiatt, hogy az IMF a pénzügyi erőforrásainak jelentős részét az eurózónára fordítja (görög, ír, portugál mentőcsomag), miközben nem őrzi meg azt a jellegű függetlenségét, amely egy ilyen helyzetben például egy feltörekvő piaci országnak szóló hitelprogram esetén szokásos lenne.

 

Összeomlás szélén az euró

 

Peter Doyle a felmondólevelében azt is felrótta a szervezet vezetésének, hogy a két válság veszélyére már jó előre figyelmeztetni kellett volna a vezető döntéshozókat, még akkor is, ha ez részben süket fülekre talált volna. Mindennek a következménye levele szerint az, hogy rengetegen szenvednek például Görögországban (és a probléma még súlyosbodni fog megjegyzése szerint), "a világ második legfontosabb tartalék devizája (az euró) az összeomlás szélén áll", illetve az IMF az utóbbi két évben próbálja utolérni az eseményeket a válságkezelő lépéseivel, azaz lemaradt a megfelelő intézkedésekkel, hogy megmentse az eurót.

 

Az IMF veterán közgazdásza arra is emlékeztetett a levélben, hogy hiányosságok vannak a szervezet gazdasági és pénzügyi folyamatokban való felügyeleti tevékenységében, és utalt arra is, hogy a szervezet túlságosan is "húz" Európa felé a döntésekben.

 

Romlott a módszer

 

Peter Doyle nyíltan kritizálta azt a régóta meglévő szokást, miszerint az IMF-nek mindig európai, míg a Világbanknak amerikai vezetőt választanak. Szavai szerint ennek a gyakorlatnak az elmúlt évtizedben mindig katasztrofális következményei lettek. Horst Köhler német, majd Rodrigo Rato spanyol belpolitikai célok miatt idő előtt mondott le vezérigazgatói tisztségéről, tavaly pedig a francia Dominique Strauss-Kahnnak botrányos körülmények között kellett távoznia.

 

Az európai vezetők kiválasztásának "szokásjoga" tavaly annak ellenére sem változott, hogy számos feltörekvő piaci ország szeretett volna nagyobb beleszólást az IMF ügyeibe. Végül a volt francia pénzügyminiszter Christine Lagarde került a vezérigazgatói székbe, amely folyamatot "romlottnak" nevezte Peter Doyle a levélben. A mostani vezetőnél "sem a neme, sem az integritása, sem a lendülete nem tudja ellensúlyozni azt a tényt, hogy alapvetően illegitim módon került az alap vezetői tisztségébe" - jelenti ki kendőzetlen véleményét a felmondott közgazdász a levélben.

 

"Ha ezt tudtam volna"

 

A dokumentum végén két fontos dologra is figyelmeztet Peter Doyle. Egyrészt arra, hogy az ilyen kinevezési módszerek hatásai káros módon leszűrődnek az alsóbb vezetői rétegekbe is és összességében a szervezet menedzsment kultúrájának ártanak. Másrészt arra, hogy vannak még "szellemes" (jófej) emberek a szervezetben, akikre vigyázni kell, nehogy ők is felmondjanak.

 

"Az IMF Igazgatótanácsának az az érdeke, hogy egy fogyatékos, a felügyeleti rendszerben hiányosságok mellett működő szervezetet irányítson. Bárcsak tudtam volna ezt 20 évvel ezelőtt, hogy ilyen választási lehetőségem van" - zárta megdöbbentő tartalmú levelét a felmondott veterán közgazdász.

 

(Portfolio nyomán)