A Magyar népek őstörténete című munkájában Baráth Tibor professzor pontos útmutatást ad az ókori földrajzi nevek értelmezéséről. Tőle tudhatjuk, hogy pl. a ma vagy mat országot, a ta, kő tájat, tanyát, térséget jelöl. A víz régi alakja a pi, vagy pis volt, és így tovább.
Ezen az úton járva érdekes megfigyelésekre juthatunk. Így pl. felismerhetjük őshazánk, a Kárpát térség eredeti magyar nevének értelmét is. A Kárpátok egy nagy körívet ír le, ami szinte körülöleli a medencét. Nem kétséges, hogy nevében a kör mély hangrendű változatát találjuk (kar). A kiemelkedés neve a régi nyelv szerint pad lehetett, lásd padlás, padmaly. E szerint a medencét körbe kerítő kiemelkedést körpadnak nevezhették. A magyar nyelv jellegzetessége a hangzóharmónia, vagyis az összetett szavak elemeinek azonos hangrendbe illesztése. Így a körpadból lehet körpöd vagy karpad. Az utóbbi vált általánossá a záróhang cseréjével (d=t), vagyis karpat, illetve Kárpát. Ezt a névalakot az Égei-tengeri Kükládok szigetcsoportban is megtaláljuk Karpat(os) formában.
Előfordul, hogy a hangzóharmónia elmarad. Ezt láthatjuk a Tápió folyónév esetében. A ta elem tájat, a pi vizet jelent, vagyis a ta-pi-jó, alak jó vizű területre utal. (Ennek párja a Dél-Amerika őserdőiben folyó Tapajos.) A víz-jó összetétel pi-jó alakjának hangzóharmóniába illesztett változata po-jó, a mai folyó szavunk ősi formája.
Az ókori kelet két nagy kultúrtérségének, Mezopotámiának és Egyiptomnak is értelmes neve van, aminek megfejtéséhez a magyar ősnyelv szolgálhat kódként. Mindkét térség nevében megtaláljuk a PTM hangcsoportot, ami nagy valószínűséggel három szó összetétele: po = víz, ta = táj, ma = ország. A két földrajzi hely közötti döntő különbség, hogy Egyiptom egy folyó mentén alakult ki, míg a másik térség két folyó közt terül el. Egyiptom első szótagja az egy számnevet adja, így az ország eredeti neve Egy - Víz - Táj - Ország alakot ír le. Ez tökéletesen megfelel a földrajzi körülményeknek. Egyiptomban a Nílus az egyetlen főútvonal. Mezopotámia kezdő szótagja a köz, közép értelmű mezo elem, ami a magyar mezővel azonos fogalmat jelöl. A között fogalom csak a kettes számmal kapcsolódhat: kettő – kete – keze – köze. Mező szavunk is „köz” értelemmel bír. Az alsó és felső között elhelyezkedő részre utal, lásd: alföld – mezőföld - felföld. Az idegen nyelvekben mezzo, meze, medi alakokban találjuk, így pl. Spanyolország középső részének neve Mezeta, aminek jelentése közép-táj. Mezopotámia nevének értelme tehát Köz – Víz – Táj – Ország, ami a Tigris és Eufrátesz által közrefogott térség pontos megfogalmazása.
A kultúra bölcsőjeként számontartott ókori térségek ősmagyar neve fölveti a kérdést, vajon valóban ott ringott-e az a bölcső?