|
GRANDPIERRE ATTILA: Királyi mágusok ősnépe a magyar
KIRÁLYI MÁGUSOK ŐSNÉPE A MAGYAR
A felemelő örömet adó tudás a legfőbb ajándék,
amivel ember rendelkezhet
I. BEVEZETŐ
KIK VOLTAK A MÁGUSOK
Ahhoz, hogy helyt tudjunk állni egyéni és közösségi, társadalmi életünkben, választ kell kapnunk a kérdésre: kik voltak eredetileg a magyarok? Hol éltek? Mikor éltek? És mit akartak? Nemcsak ezekre a kérdésekre adunk itt választ, hanem azt is megmutatjuk, hogy az emberiség történelmének, a magyarság nemzetalkotó tevékenységének és egyéni életvezetésünknek is kulcskérdése a magyarság történelmi szerepének értékelése. Elsősorban azért, mert a magyarok az emberiség történelmében, kultúrájában a nyugati civilizáció szokásos gyarmatosító gyakorlatával ellentétben rendkívüli, felemelő szerepet játszottak évezredeken át (ld.alább), és mert az európai és ázsiai történelem legjelentősebb államait a magyar királyi mágusok hozták létre.
Sokan kétségbe vonták, lehet-e az ókorban és az őskorban magyar nevű népről beszélni. Ezzel szemben kimutattuk, hogy az emberiség első királyának neve a Hérodotosz által feljegyzett szkíta eredetmondában (Hérodotosz, [i. e. 440/1989,266]) a magyar Hargita nevet őrzi, fiainak neve pedig Árpa, Zab és Köles (Grandpierre K. Endre és Grandpierre Attila [2006,42] - a továbbiakban e szerzők neveire rövidített alakban hivatkozunk, mint GKE, ill. GA), vagyis magyar nevek. Hasonlóan, Nimród, Hunor és Magor nevei magyar nevek, s Magor neve a magyar nép nevét őrzi közvetlenül az özönvíz utáni korban. A Tarih-i Üngürüsz Árpád-kor előtti magyar ősgesztánk részletes elemzésével egyikünk (GKE [1979 ;1990]) bebizonyította, hogy a Csodaszarvas - mondakör a mágikus őskorból származik (lásd különösen id. mű, 67-68. o). Hunor és Magor ikertestvérek voltak, s ezért úgy tűnhet, helyesebb hun-magyar népről beszélni. Azért látjuk mégis helyesebbnek a magyar, illetve magyar - hun népnév használatár, mert a Tári h-i Üngürüsz őskori Csodaszarvasmondájának legelején Magor neve Hunoré előtt szerepel, és ez azt jelzi, hogy a hun és magyar testvérnép közül a magyar az ősibb (GKE [1990, 17 és 40-43]). A magyar nép és nevének folytonossága tehát legalábbis öt-tízezer évre, a vízözön koráig visszavezethető.
A nyugati civilizáció megszületésekor hadat üzent az emberiség ősemlékezetének, és igyekezett a múltat végképp eltörölni. A történelem azonban úgy hozta, hogy az Európában ezer éven át betiltott, s tűzzel-vassal irtott ókori görög kultúra arab közvetítéssel mégiscsak bekerült az európai kultúra vérkeringésébe. Az ókori görög kultúra viszont a korabeli magyarságnak, görög néven szkítáknak köszönhette írását, filozófiáját, természettudományát, kultúráját (Meuli [1935J; Dodds [1951J; GA [200lj; GKE-GA, [2006, 127-128]). A legnagyobb görög gondolkodók, tudósok jó részét mágusok nevelték, és nem gyarmatosító céllal, hanem önzetlenül, az emberiség felemelését szolgálva. A mágusok voltak az emberiség "legősibb tanító nemzetsége, kétségbevonhatatlanul. A mágusok részrehajlás és előítéletek nélkül dolgoznak (Stanley [1731, 250]). A magyar 'mágus' szó őskori-ókori jelentése:
|
Fizikai Jelenségek
|
Biológiai Jelenségek
|
Pszichológiai Jelenségek
|
|
Fizikai törvények
|
Biológiai törvények
|
Pszichológiai törvények
|
|
A legkisebb hatás elve
|
Életelv (Bauer-elv)
|
Az öntudat elve
|
1. táblázat: A hármas háromság világképe. A hármas háromság egyetlen egészet alkot: a Világegyetemet. A fizika, a biológia és a pszichológia a valóságban nem válik háromkülön részre, hanem egyetlen egységes egészet alkot, a Világegyetemet.
Ez a tudományos Egyháromság lényege.
A fizika, a biológia és a pszichológia természettörvényei az egész Világegyetemet áthatják, ezért világtörvények. A biológiai törvények egyetemessége azt jelenti, hogy az életerő áthatja a Kozmoszt. És mivel az életerő mindannyiunk legszemélyesebb és legmélyebb létalapja, ezért legmélyebb életünk a Világegyetem életével a legszemélyesebb kapcsolatban áll. A lélek azért halhatatlan, mert Énünket kozmikus törvény tartja fenn, és a kozmikus törvény halhatatlan. A lélek halhatatlanságának szkíta eszméje (GA [2001], GKE-GA [2006,127 -128]) az Én és a Világlélek egylényegűsége a hindu bölcselet, a Védák és az Upanisádok alapgondolata is. Az ősi magyar mágikus rendszer attól mágikus, hogy jelismerte, az ember és a Mindenség közötti személyes kapcsolat a Természet legalapvetőbb törvényén, az élet világtörvényén nyugszik. Ez az alapvető, természettudományos felismerés az, ami meghaladja a mai tudományos világkép kereteit. A test, az érzés és a gondolat hármassága megnyilvánul a jelenségek, a törvények és az elvek síkján egyaránt. Az ősi mágikus magyar világképben a test, a lélek és a szellem egysége az érzésvilágot hordozó lélek létén alapszik, s ezért az érzés a legalapvetőbb valóság. A mágikus érzés a minden élőlényt átható kozmikus hajtóerők révén a legmagasabb, legnemesebb lehetőségek megvalósítására irányul.
Ezt a hármas háromságot ábrázolja az ősi eredetű magyar nemzeti címeren és nemzeti zászlónkon a hármas halom, a háromágú korona, s az Egy ősi, Egyháromságot jelentő jele, a kettős kereszt, amelyek így együtt is egyetlen egységes egészet alkotó hármasságot jelentenek: az eleven Világegyetemet (GA [2005b], GKE-GA [2006, 136-146]).
A Világegyetem az ősi magyar világképben az anyag, az élet és az öntudat egységes egésze. A kettős kereszt eredetileg egyenlő szárú volt, az ősi magyar rovásírásban az „Egy” jele: ǂ, s három vonala a test, az érzés és a gondolat jele.
Az is megállapítható, hogy a két vízszintes vonal a test és a gondolat, a függőleges (felemelő) vonal az érzés, a lélek, az élet jele (GA [2005b]). A magyar nép nemzeti jelképeink alapján az egyetemes értékű tudás népe, a felemelő, legnemesebb érzéseket hordozó tudás népe. Nemzeti jelképeink kifejezik a magyar nemzet azonosságát őseink, a királyi mágusok világképével, és így nemzeti eredetünk és folytonosságunk, önazonosságunk bizonyítékai és kimeríthetetlen erőforrásai.
A mágusok küldetést hordoznak magukban, feladatuk az emberiség felemelése. Az elmúlt években egy sor régészeti ténnyel (Price et al. [2001], Govedarica [2004], Manzura [2005], Keys [2005], GKE- GA [2006,5-40, 82-135]) is bizonyítható, hogy világméretekben éreztek, gondolkodtak, cselekedtek, s tetteiknek kőszönhetően emelkedtek fel világszerte a civilizációk.Így például Price et al. (2001) bebizonyították, hogy i. e. 5.700-tól nyugatra tíz-húsz fős kis csoportokban vándoroltak ki a Kárpár-medencéből a különlegesen magas tudással rendelkező, a magas kultúrát átadó mágusok. Ugyanakkor Govedarica (2004, lásd alább) és különösen Manzura (2005) bebizonyították, hogy keletre viszont tervszerűen, hatalmas tömegekben telepedtek ki Erdélyből i. e. 5.100-tól kezdve az ottani magas kultúra hordozói, újra és újra több hullámban benépesítve az eurázsiai síkságot. Felmerül a kérdés: miért határozták el, hogy nyugatra csak szórványosan, kis csoportokban, keletre viszont tervszerű újra-visszatelepüléssel vándoroljanak ki a Kárpár-medencéből a magas kultúra hordozói? Úgy gondoljuk, hogy a sok hasonló jelenséggel együtt (lásd pId. GKE-GA [2006, 149-152]) ezek a tények a mágusok tervszerű, átgondolt, az emberiségjövőjének tudatos alakítására irányuló szándékára utalnak.
Arisztotelész szerint a mágusok "... azt állítják, hogy a csillagok tűzből állnak; hogy a Hold azért fogy, mert eltakarja a Föld árnyéka; hogy a lélek túléli a halált; hogy az esőt a légkör változásai okozzák; minden más jelenségre fizikai magyarázatot adnak. Ők fektették le a jog alaptörvényeit. Azt állítják, ők találták fel a geometriát, a csillagászatot, az aritmetikát" (Diogenes Laertius [í. sz. 200/1958, Vol. 1, 3]). Knidoszi Eudoxosz, aki a jelek szerint Platón Akadémiájának vezetője volt Platón távollétében, azt szerette volna, ha a mágusok tanításait a legnemesebb és leghasznosabb filozófiai iskolának ismerik el (Livingstone [2002])."Platón gyakran megemlékezett róla, hogy mind ő, mind Püthagorasz legjobb és legnemesebb tanaikat a mágusoktól tanulták" - írja alexandriai Kelemen Stromata c. művének I. könyvében, a XV. fejezetben (http://www.thedyinggod.com/chaldeanmagi/ sources/ clement.html, 2. o.), majd hozzáteszi: a filozófiát az ókori görögök előtti, velük szemszedos népek a világon a leghasznosabb tevékenységnek tartották (http://www.thedyinggod.com/chaldeanmagi/ sources/clement.html, 3. o). Ezeket a filozófus népeket nevezték gyakran az ókori görögök barbároknak.
Mágus szavunk eredete és ősjelentése
A "mágus" (mag, magas, magától való, magától mozgató, magasztos) szó világszó, kisugárzása az egész világra kiterjed. Innen ered a 'magiszter; rövidebben a 'mester' világszó éppúgy, mint a gazdagságukat jelző 'mágnás' vagy a nagyságot jelentő 'magna latin szó. "Mag" szavunk nemcsak a terményt jelenti, héjastul. hanem ennek belsejét, csiráját, amely az egésznek lényegét, s mintegy lelkét teszi (Czuczor-Fogarasi [1867,4: 25]). A magból magától magasra nőtt fa és a nála összehasonlíthatatlanul kisebb mag közötti óriási különbség egyetlen, láthatatlan tényező: a magban rejlő életerő, a mag-erő. Alapvető tény, hogy a magban rejlő életerő messze meghaladja az élettelen anyag képességeit. A magban ott rejlik a magasság, a magas ég. Mag szavunk ős-szó, "nagy" szavunk párja, rokona a szanszkrit mah (jelentése: nagy - uo.). A magyar nyelvben alapvetően a mássalhangzók a jelentéshordozók. Az 'n' mássalhangzó ősjelentése: nő (pl. nő, néni, ana=anya). Ha a „ma” ős-szó is a nőiségre, az anyaságra utal (mint a ma-ma szóban), és a 'g' mássalhangzó ősjelentése.ég, egy, agy, ig(az), ig(e), eg(ész)'; akkor a ma-g szó az anya-g szó más alakban. Ősjelentése tehát: Anya-Ég, Anya-Agy, Anya-Egész; s itt az Anya maga Természet Anya, a Világegyetem, amelynek lényege a mag-erő, a lélek, az életerő. A mágus szó tövének Anya-Agy értelmezése a magyar nép nevének értelmezéséhez is közelebb visz bennünket. A "mag" szó 'g' hangjának"gy" alakja az "egy'; "agy" jelentést adja ebben az összefüggésben. A magyar nép nevének „magy” töve így "ma-agy'; "Anya-agy'; illetve.. Anya-Bgy" s ez a magyar nép eredeti hivatására utal: a magyar nép az Egy, Természet Anya, a Világegyetem agyközpontja, az emberiség ősnépe, az őstudás népe. Mágus szavunk ősjelentése pedig: a Világegyetem anyagát átható egyetemes életerő kibontakoztatója, az élet felemelője. '
A mágusok eredete. Körkép a mágusok által alapított kultúrákról
Hérodotosz (i. e. 440/1989, 1. könyv, 101§, 55.) szerint a mágusok a közép-ázsiai médek egyik törzse. Meuli (1935) viszont felismerte, hogy a látnokok, mágikus tanítók a görögöktől északra lakó szkítákról mentek a görögökhöz (ld. még Dodds [1951J; magyarul 2002,115). A világ egyik legtekintélyesebb értelmező szótára, a húsz kötetes The Oxford English Dictionary (1989, IX: 202-203) a 'Magus' címszó alatt ezt írja: "Ókori perzsa papi kaszt tagja, amely az ókori történészek szerint eredetileg egy méd törzsből ered. [...] Szerit Ausztin azt mondta, hogy a mágus szó káldeai nyelven annyi, mint ha azt mondanánk, filozófus [kiemelés - GA]; (Perzsiában) a mágusok (azaz a természet titkaiban járatos emberek)"
[azaz mai szóval: természettudósok - GA]. A mágusokról pedig (i.m., IX,:202-203):,,1614-ben Sylvester Bethulias megemlíti, hogy a párthusoknak is voltak mágusaik (uo.). […] Ott hol a hosszú szoknyás királyi mágusok állnak, emelkedik s süllyed zord Zoroaszter varázspálcájá' [kiemelés - GA]. A "Magian" címszó alatt pedig (i.m., 202-203): "Nem sokat ér a
királyt megtenni a nép vezetőjének, ha egyszer a királyt a mágusok vezetik [kiemelés – GA] […] Akkor volt ez... amikor a mágikus rendszer [a természettudományok egységes rendszere, a mágikus világkép - GA] meggyökerezett Kis-Ázsiában: [...] A mágusok pre-szemita és pre-árja [vagyis a szemita és árja népeknél ősibb - GAJ papi törzs voltak Nyugat-Ázsiában:' A mai világ talán legtekintélyesebb enciklopédiája, az Encyclopedia Britannica szerint a mágusok a perzsáktói erednek (Enc. Brit. [2007, MagicianJ). A perzsák azonban csak az í. e. 9. századtól tűntek fel a történelemben.
A mágusok nemcsak Kis-Ázsiában, illetve Nyugat-Ázsiában voltak jelen, és nemcsak a 9. századtól kezdve. A magyarságnál a mágusok sokkal korábbi nyomaira bukkantunk, közvetlenül az özönvíz utáni korból. A hagyomány szerint a mágikus tudás Nimród révén került be az özönvíz utáni emberiség világörökségébe."A mágikus művészetek Nimródtól erednek" - írta Alexandriai Kelemen: Stromata, vagy különböző dolgok c. művének negyedik kötetében, a 27-29. fejezetben (http://www.thedyinggod.com/chaldeanmagi/ sources/ clement.html, 7. o.). A napvallású szkíták és mágusok ősét, a mitológiai Kust, Nimród ősatyját Napként tisztelték, Magógnak és mágusnak is nevezték - írja Bryant (1807; idézi Oláh [1985, 16]). A magyar ősvallást őrző Árpád-kori magyarokhoz látogató bizánci és nyugati misszionáriusok a magyar vallás papjait "mágusok" néven említették (Dömötör Tekla [1995, 530]). A 14. századból származó Bécsi Krónika "Magos"-ok néven említi a mágusokat (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 1970, 2: 816.). A Kassai Kódexben följegyzett középkori magyar inkvizíciós perek jegyzőkönyvei a magyar vallás papjait mindig "mágus"- ként, az öreg főpapokat "pontifex magorum" néven illetik (Fehér Mátyás Jenő [1999, 197]). Természettudományos tények alapján nemrég kimutattuk, hogy legalábbis az i. e. 6. évezredtől az emberiség különlegesen magas tudásának központja a Kárpát-medence volt (Price et al. [200lJ, Govedarica [2004], Manzura [2005], GKE-GA [2006,13-40,50-52,119-120, 183-184]). S ha a mágikus világkép visszanyúlik az özönvíz előtti korokba, akkor az emberiség őskultúrája a magyarság révén öröklődött át a vízözön utáni emberiségre.
"A mágusok voltak jó néhány nagy görög gondolkodó tanítómesterei, mint például Püthagorasz, Démokritosz, Platón" (Gnoli [1995, Vol. 9, 79]), akárcsak Empedoklesz és Prótagorasz tanítói (Goldhammer [1980,5: 631]). Az i. e. 7. évszázad körül"egész sor szkíta Iátnok, mágikus gyógyító, vallási tanító rajzott ki északról, mindegyikük samanisztikus
[abban a korban mágusoknak nevezték őket - a szerzők] jegyekkel" (Meuli [1935]). Ez az északi ország, a mágusok központja a görögöktől északra fekvő Kárpár-medence és a
Kárpátoktól Koreáig terjedő hatalmas eurázsiai síkság, Közép-Ázsia és Észak-India volt. A mágusok a mai tudósokról. filozófusoktól és papoktól eltérően évezredeken át egy-egy nagyobb országrészben, tömbszerű tudományos-filozófiai központokban, egységes nemzetség családot alkotva éltek (GKE-GA [2006,78]). Ők a királyi "szkíták': a királyi magyarok népe, a mágusok népe. A mai civilizáció ezt a ma már meghökkentő tényt szűkírően írja le, amikor a mágusok rendjéről, osztályáról, törzséről beszél. Itt nem egy rendről, osztályról, tőrzsről van szó, hanem egy államalkotó, őstudás-fenntartó népről, amelyik sokezer éven át földrészekre kiterjedő államszervezeteket hozott létre, s tartott fenn, és amely az emberiség őstudásának őrzője. .
Az ókor egyetlen papsága sem volt híresebb a mágusoknál (Gnoli, uo.) A mágusok a napkultusz papi kasztja" (Redards, [1965]). Dícinius, erdélyi dák mágus (GKE-GA [2006,150-151]) például az i. e. I. században "csaknem az egész filozófiára kíképezte a gótokat, fizikát, csillagászatot, logikát tanított nekik. Megtanította nekik például, hogy a Nap hányszor nagyobb égitest, mint a Föld" (Iordanes [2005, 56])."A skandináv-germán ősvallás világában a bevett nézetekkel szemben nem a harcias, háborúskodó, férfias értékek a legszembetűnőbbek, hanem a mágikusak ... Odin maga volt a mágus-király míntaképe" (Boyer [1985, 50]). Odin, a skandináv-germán ősvallás főistene, szkíta-magyar mágus volt (GA [2006, 133-142, 199J, GKE-GA [2006, 38-39J, Metcalfe [1982,1:32]). A kelták druidái is mágusok voltak (Pohle [1911]).
A mágusok világszerte központokat létesítettek, s ezek között évezredeken át tartották a kapcsolatot (McKie [1977, 173-199J, Csáji [2004, 8J, Govedarica [2004, 21J, GKE-GA [2006,152,194,196-202]). Ilyen mágus-központ lehetett hazánkban Polgár-Csőszhalomnál i. e. 4.800-tól (GKE-GA [2006, 15-16,24,71]). Stonehenge építtetője i. e. 2.300 kőrül magyar-hun mágus volt a Kárpár-medencéből (GKE- GA [2006,25-29]). Országrésznyi mágus-központ volt az ókori médek mágus törzsének földje (a médek országának a neve Indiában: Madra; lásd i.m., 111, 116, 125), de hasonló mágus-központok léteztek a szkíta pártusok országában, Baktriában, Khorezmben, Egyiptomban. A Hindu Kus hegység és az Oxus folyó (ma: Amu Oarja) közti országokat az indiaiak Szakasztánnak, Szkíta-országnak nevezték, és azt tartották, hogy ott volt az Aranykor. Mágusok készítették fel a perzsa herceget a királyságra, az igazságosságra, bátorságra és önállóságra - és a méd mágusoknak köszönhetik a perzsák politikai és civil intézményeiket is (Gnoli [1995 ]). A mágusok királyi rangját jelzi az is, hogy a pártusok a mágusokból választják a királyokat (Sztrabón [kb. i. u.7/1977, 547]), s hogy az ázsiai királyok hadjárataikat nem vezethették a királyok előtt vonuló, s az égből hullott örökké égő tüzet hordozó mágusok nélkül (Ammianus Marcellinus ri. sz. IV. század/1993, 338]). Királyi mágusokról írt Pope 1711-ben (ld. fent), Goldwin Smith pedig arról, hogy a királyt a mágusok irányítják (ld. fent, The Oxford English Dictionary, Magian címszó).
Királyi mágusok Indiában
De nemcsak a Kárpár-medencében és Közép-Ázsiában tűntek ki a mágusok különlegesen magas tudásukkal. Mag-bráhminok, a Maga nevű tudósok India kultúrájában is kiemelkedő és megbecsült szerepet játszottak (Aradi [2005, 152]). Indiában a mágusokat Maga, Bhojaka vagy Shakadvipi bráhminokként ismerik. Sakadvipa (szó szerint: Szakák országa) a kőzép-ázsiai Szkítiát jelzi. A brahmanizmus nagyrészt a Maga brahminok tanításai nyomán alakult ki (http://shakdwipi.com/historyintroduction.htm). A Bhavisya Purána szerint a „Maga” bölcseket Közép-Ázsiából hívták be az Indus völgyébe, ahol elsősorban Radzsasztán (szó szerint: Királyok országa) tartományban települtek le. Az i. e. 2. évezredben szkíta földről Indiába érkező s ott később "ksatrijá' néven ismertté vált filozófus- harcosok szkíta voltát a Puraníc Encyclopaedía (1989, 667) is megerősíti. Azt is hozzáteszi, hogy a szakák (ázsiai szkíták/hunok/magyarok - GA) eredetmondájuk szerint a Világegyetemet jelképező Vaszistha lányának, az Indiában "Nandini" néven tisztelt szent tehén mellkasából szűlettek. Az egyiptomi kozmogóniában, ahol a Szent Tehén az Ég-istennő jelképe, "a teremtés kezdetén a Nap mint kisgyermek, egy lótuszvirág kelyhében tűnt fel" (Kákosy [1978, 58]).
Az indiai saka=szkíták eredetmondája a magyar mitológiával értelmezhető. A Világegyetem jelképe a Csodaszarvas. A Világegyetem leánya tehát szarvasborjú, szarvasünő kell legyen, vagyis szarvastehén. A Világegyetem számunkra legfontosabb szülötte kétségkívül a Nap. S mivel a szarvas leányborjú szarvasünő, a Csodaszarvas szülötte Napszarvasünő, ezért Nandini Nap-ünő, vagyis Nap-tehén. S ha a szkíta-magyarok a Szent Tehéntől születtek, akkor a Nap fiai, a Nap népe. Ezt a megfejtést megerősíti, hogy Nandini és szülő anyja, Kamadhenu (Káma-tehén, azaz Vágy-tehén - lásd a 3. ábrán) legfőbb tulajdonsága az indiai mitológiában, hogy teljesítik a vágyakat, kívánságokat (http://en. wikipedia.org/ wiki/N andini ), akárcsak a magyar népmesékben a "rőt ökör'; akinek rőt színe megerősíti, hogy a Napról van szó.
Értelmezésünkből következik, hogy a Világegyetemet és a Napot vágyaink teljesítőiként fogták fel eleink. A mai indiai "szent tehén" kultusz tehát az indiai hunok eredetmondájának tiszteletéből fakad. Ha a Napot és a Világegyetemet a bennük megnyilvánuló kozmikus alkotóerő, életerő megnyilvánulásának tekintjük, felismerhetjük őseink eredetmondájának igazát. Valóban, az emberiség mindent a benne rejlő, láthatatlan alkotóerőnek köszönhet. Az emberiség lényege ugyanúgy a láthatatlan alkotóerő, mint a magé és az Élő Világegyetemé.
Az [indiai] magadhi nép a szakák mágus népe (Metcalfe [1832/1982]). Magadha Gupta országában, Bihar államban ma is a magadhi nyelvet beszélik, kb. 13 milliónyian. A magadhi nyelvet nevezik magaya, maghaya, maghori, magi, magodhi néven is. Buddha (akinek a nevét a hinduk 'Budá' -nak ejtik!) a magadha nyelv elődjét beszélte. Ami azért is érdekes számunkra, mert Buddha, illetve helyesebben Buda, szkíta származású volt. Megasztenész görög történetíró az i. e. 3. században írt Indíca c. könyvében beszámolt róla, hogy Magadha országában a filozófusoknak nem kell adót fizetniük. Ez pedig megerősíti, hogy a filozófusoknak a szkíta-magyar Magadha mágusok országában különlegesen megbecsült társadalmi státuszuk volt. És mivel a filozófusok ókori neve: mágus, ezért ismét a királyi mágusok nyomára bukkantunk.
Észak-Indiában, az Indus völgye mentén, Királyországban (Rádzsasztán) éltek a hinduk által "ksatriják"-nak nevezett filozófusok, akik egyben harcosok és regösök (bárdok) is voltak. Régebbi nevük angol helyesírásban "rajanyá' (magyarul rádzsanja: ismét királyi jelző vonatkozik a filozófusokra) (Vedíc Index ofNames and Suhjects. 1.1967,202.). A rajanya a ksatrija (nemes filozófus-harcosok rendje) korábbi változata, a hercegséggel vagy királysággal összefüggést jelenti, királyi bölcseket (szó szerint: 'rádzsan-jarsi' -kat) értettek alatta. Ami azt jelzi, hogy itt is a királyi mágusok nyomára bukkantunk. Ezek a nemes filozófus-harcosok zenészek is: lantokon játszottak, énekeltek. Ezért nevezték őket ksatrija bárdoknak is, a walesi (kelta) bárdokhoz hasonlóan, akik népük hősi énekeit énekelték, ahogy Magyarországon a regösök, vagy Tinódi Lantos Sebestyén. Az ősi ind himnuszok, a Védák kb. i. e. 1500 és 1000 között születtek (Störig [1997, 21]). A Védák szent énekeseinek, a risiknek (risie szent énekes, bölcs) egy csoportja turáni eredetű lehetett. Indiai tudósok kimutatták, hogy sok védikus ének stílusa Turánból vagy Belső-Ázsiából eredeztethető (Aradi [2005, 24]). A Védák név- és tárgymutatója (Vedic Index of Names and Subjects. 1. 1967, 206) megírja, hogy a védikus eposz ezen királyi bölcsek, egyben harcos bárdok költeményeiből nőtt ki természetes módon. Mivel pedig a Védák és az összegzésüknek tekinthető Upanisádok az emberiség ránk maradt legősibb és legmagasabb tudását képviselik, e harcos királyi mágusok bölcsességével a Védák és az Upanisádok tanulmányozásával közelebbről is megismerkedhetünk. A Védák név- és tárgymutatója (1967, 202) felhívja a figyelmet arra, hogy a ksatríjákhoz tartoznak India őslakói közül azok, akiknek sikerült megőrizniük hercegi státusukat az árja hódítás után is. A ksatrija elnevezés használata a Rig-véda legkorábbi szövegeiben kizárólag királyi hatalomra vagy isteni eredetű felhatalmazásra vonatkozik. Figyeljük meg, hogy ez a tény a királyság és az isteni felhatalmazás egylényegűségére utal. A királyság és az isteni eredetű felhatalmazás pedig Európában egyedül a magyar népnél áll elválaszthatatlan összefüggésben, a Szent Korona eszméjében. Az India Enciklopédiája (Encyclopaedica Indica, 1975,306.) 'kshatriya' (a ksatrija' angol átírása nem mindig következetes) szócikkének szerzője pedig megjegyzi: a ksatriják a Védák uralkodó és harcos kasztja, akiket most a rádzsputok képviselnek. Rádzsasztán, a.Királyok országa’ lakói, a rádzsputok mindig is őrizték hun eredetük hagyományát. Nemrég bebizonyosodott, hogy valóban szkita-hun eredetűek (Chauhan [1999]). Arra is fény derült, hogy a sumér civilizációnál régebbi Indus-völgyi Harappa kultúra „bölcsek, papok, filozófusok, tudósok, matematikusok, csillagászok, művészek, építészek, mérnökök, hajósok, mesteremberek, földművelők és kereskedők civilizációja” volt (Feuerstein [1995]), amelyben a mágusok játszották a meghatározó szerepet.
Királyi mágusok Kínában
Nagyon ősi időkben, vagy már a kínai vallás hajnala előtt, a mágusok szervezett vallásának papsága lehetett (de Groot [1982, VI, II:1187]). Az i. e. évezredekben a mágusok a kínai vallás minden szintjén vezető szerepet játszottak (Schafer [2005,234]). Victor H. Mair, a kínai nyelv és irodalom professzora régészeti és nyelvi bizonyítékokra bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy az ó-kínai; *mYag,mágus, természettudós, filozófus" jelentésű szó nem kínai, hanem közép-ázsiai eredetű (Mair [1990]). Kínában a mágusok tanítása elsősorban az ősi királyi vallásban volt fontos (Harper [1995]). A királyság intézménye az első kínai dinasztiáig, a Xia nevű hun nemzetségről elnevezett Xia dinasztiáig és Huang Di-ig, a kínai civilizáció megalapítójáig nyúlik vissza, az i. e. 3. évezredbe. Huang Di, aki az újonnan feltárt meghökkentő tények alapján minden bizonnyal magyar-hun királyi mágus volt, ötezer évvel ezelőtt tanította meg a kínaiaknak a Szent Korona eszmét. Amikor királlyá választották, csak azzal a feltétellel fogadta el a királyságot, hogy a nép elmozdítja királyi tisztségéből ha nem a javára szolgál (GKE-GA [2006, 119-123]). Amíg a nyugati civilizáció Kínába érkezve ópiumháborút robbantott ki, és ahová betette lábát, gyarmatosítóként igyekezett fellépni, addig Huang Di fordítva: a nép felemelését szolgálta. Ebben a tettben az ősi szkítamagyar népfelségjog eszméje rejlik, a magyar Szerit Korona eszme. A kínai univerzalizrnus, koníucianizmus, taoizmus a mágusok tanításaira épült. Itt most csak futólag jegyezzük meg, hogy az amerikai indiánokat évszázadokkal a gyarmatosító, nép- és kultúrairtó spanyolok előtt meglátogató szakállas fehér emberek, mint Quetzalcoatl és társai, Huang Di-hez hasonlóan öltözködő és hasonló tanításokat átadó, az amerikai indián társadalmakat felemelő mágus-bölcsek voltak (i. rn., 123-124).
Huang Di, másik nevén Xuan Yuan, a Xia hun nemzetség vezetője (királya) volt, és népével a Huang Ho (Hun folyó, lásd Szász-Bakay [1994,25], ma gyakori fordításban Sárgafolyó) középső völgyében lakott (Wu [2004]). Huang Di korában itt négy nagy nemzetség harcolt egymással: Huang Di nemzetsége, a hun Xia, a Yiang, a Yi és a Li. Huang Di lándzsákkal, íjakkal, nyilakkal fegyverezte fel népét, és vezetésével a Xia hun nemzetség legyőzte az erősebb és számosabb Li törzset Yhoulunál, a Sanggan folyó völgyében, Hebei tartomány északnyugati körzetében (azaz Ordos körzetétől nem messze északkeletre). Huang Di szigorúan és pártatlanul uralkodott, és így országa felvirágzott. Országa népeinek egységéről hosszú távon gondoskodott; azt is elrendelte, hogy tilos a saját nemzetségen belüli házasság. Így keveredtek össze a különböző népek, és így vált Huang Di az egyesített nép ősévé, amely a Xia hun nemzetségről a huaxia nevet kapta. A mai Kína lakosságának 93%-a ennek a hun eredetű huaxia népnek az utódja, és csak a Han dinasztiától (i. e. 2. század) kezdve váltotta fel a kínaiak eredeti, huaxia népnevét az új, han népnév (Wu [2004], Caraway [2007]).
Királyi mágusok Egyiptomban
Egyiptom földje a mágusok tevékenységének kiemelkedően fontos helyszíne. Az Indiában élő szaka-hun mágusok hagyománya az égi tehénről itt is az ősvallás legrégibb rétegéhez tartozik. Hathor egyiptomi Ég-istennő Egyiptom legősibb, legnépszerűbb istenségei közé tartozott, gyakran tehén alakban képzelték el. Nevének jelentése: Har-hor.i.Hórf os) háza" (Hórusz a Napisten egyiptomi neve - GA). Házon itt az eget kell érteni (Kákosy [1978,9]). Az ég-tehén elképzelés az egyiptomi ősvallásnak már abban a legősibb rétegében megvan, ameddig a vallástörténeti kutatás jelenleg le tud ásni. Egy paletta a predinasztikus időkből (i. e. 4. évezred vége, Nagada II. kultúra) tehénfejet ábrázol, melynek szarván és fülein csillagok láthatók" (uo., 16) - csakúgy, mint a magyar Csodaszarvasoru. Ahány szőre-szála, annyi csillag rajta', mondja a regös-ének. Káldeus (káldeus: mezopotámiai mágus - GA) telepek léteztek Egyiptomban ... A Magosok tudománya Káldeából ered. A csillagászat Káldeából terjedt Egyiptomba, innen Görögországba (Stanley [1731, 250]). Alexandriai Kelemen (az i. u. 3. század elején) azt írja, hogy"Egyiptom a mágusok anyaföldje'. Az egyiptomi sírokban talált, i. e. 4. évezredből eredő amulettekből ítélve a mágusok a kezdetektől jelen voltak Egyiptom kultúrájának megteremtésében. A piramisszövegekben az egyiptomi királyokra .Iiekau" - ként hivatkoznak, vagyis mint a mágikus erők birtokosaira (Pinch [1994]).
II. MÁGUSOK NYOMAI A KÁRPÁT~MEDENCÉBEN AZ i. e. ÉVEZREDEKBEN
A Kárpár-medence a vonaldíszes kerámia szülőföldje
A legújabb régészeti leletek alapján a köztudatba ültetettől alapvetően eltérő, tudományos bizonyítékok hatalmas, összefüggő rendszerével alátámasztott kép rajzolódik ki szemünk előtt az ősi Európa, Kárpár-medence, Mezopotámia, Kína, India és Amerika műveltségének eredetéről. T. Douglas Price és munkatársai tollából (Price et al. [2001]) alapvető jelentőségű munka látott napvilágot a nagy tekintélyű Antiquity című régészeti szaklapban. Ebben a szerzők a legújabb stroncium izotópos (izotóp: ugyanazon kémiai elem kicsit más atomsúlyú változata) vizsgálatokkal kimutatták, hogy a történelem előtti Európa első magas műveltsége, a vonaldíszes kerámia kultúrája a mai Magyarország területéről indult ki i. e. 5.700' körül, mégpedig úgy, hogy nem egyszerűen a kultúra adódott át, hanem kiemelkedő tudású vándorok vitték szerteszét. A vándorlók többsége magas tudással bíró fiatal nő. Ez a tény a korabeli Kárpát-medencei társadalom anyajogú (idegen szóval: matriarchális) jellegére épp úgy utal, mint a kimagaslóan magas tudás meglétére. A kimagaslóan magas tudással bíró személyeket az ős- és az ókorban mágusoknak nevezték. Ha tehát a korabeli Kárpár-medencében kimagaslóan magas tudású nők éltek, akkor itt volt a mágusok európai központja. A Rajnához például a vonaldíszes kerámia kultúra i.e , 5.500 kőrül érkezett meg (Price et al. [2001]). Ezek a mágusok építették 7000 évvel ezelőtt az első naptemplomokat a Kárpár-medencében, az első templomokat Közép-Ázsiában és a kőkőröket világszerte. Ezek a mágusok hordozták az emberiség őstudását, amely pedig visszanyúlik az emberré válás millió évekkel ezelőtti korszakáig (Leakey és Lewin [1986, 235J, GKE-GA [2006, 104-110], GA [2006, 19- 31]). Price és munkatársai (2001) megírják, hogy Európa a vonaldíszes kerámia kimagasló tudással bíró népének köszönheti többek között a földművelés, a házépítés, a temetkezés, a kifinomult fazekasság, a magas színvonalú kőmegmunkálás tudományait. Amint azt a bevezetőben láttuk, ezek a tények mágusok, kultúrhősök tevékenységének jellemzői. A legtöbb kutató a vonaldíszes kultúrára mai Észak-Szerbia és Magyarország területén élt Starcevo- Körös kultúrából származtatja. Haak és munkatársai (2005) szerint pedig a Linearbandkeramik és az alföldi vonaldíszes kerámia forrásterülete a mai Magyarország és Szlovákia. Tekintve, hogy Szlovákia és Észak~Szerbia nem létezett a szóban forgó korszakban, az i. e. 6. évezredben, helyesebbnek és korhűbbnek látjuk a Kárpát-medencei eredet elnevezést. Jó néhány kutató a vonaldíszes kerámiát a helyi, Kárpát-medencei őslakosság alkotásának tartja (Linear Pottery Culture, 2006). \
A vonaldíszes kerámia népe alapvető folytonosságban tovább élt a Kárpár-medencében. Itt élt az első, nyilakat készítő nép legalább i. e. 34.000-től, és az i. sz. 1. évezredben még mindig kiemelkedő íjtechnikával rendelkező hun-magyar nép, az állatábrázoló művészet, a nyelvdugós furulya népe legalább i. e. 33.000-től máig (GKE-GA [2006, 228), a mágusok népe a beláthatatlan ősmúltról az i. e. 2. évezredig (i.rn., 78-103,177-184). Folytonosságot mutatnak a világszerte elterjedt, a Napból kúpszerűen kiinduló napsugarakra utaló szkíta csúcsos süvegek (Singh [1993,74]) az i. e. 6. évezredtől az i. sz. 2. évezredi Magyarországig.
Innen,a Kárpát-medencéből indult ki az i.e.6.évezredben a vonaldíszes kerámia kultúra után Európa első templomépítő népe (Keys [2005 ]), a jogarhordozók népe az i. e. 6- 3. évezredben (Govedarica [2004], lásd alább), a cucutení-tripoljei, a szkítákkal folytonos kultúra (i. e. 5.500 - i. e. 2.400, GKE-GA [2006,20-23]), a Stonehenge-et építő, a szkítáknál kultikus ivócsészékről (Price et al. [2004 ]), illetve harang alakú ivóedényekről elnevezett, királyi jogarokkal temetkező Bell Beaker nép az i. e. 3.100-tól i. e. 1.600-ig terjedő kerszakban (GKE-GA [2006, 25-2]), illetve i. e. 2.800-1.900 között (Beaker culture, 2007, http:/ / en.wikipedia. org/wiki/Beaker_culture); itt élt a később szkíta kőkörökként ismertté vált, Stonehengehez hasonló kőköröket i. e. 4.800-tól i. u. 500-ig építő nép (GKE-GA [2006, 15-40]), itt éltek a szkíta=rnagyarok jellegzetes csúcsos süvegével rokon, magas aranysüveget viselő közép-európaí királyi mágusok az i. e. 2-1. évezredben (Menghin [2003J, Paterson [2002J, GKE-GA [2006,31-39]).
Módszertani észrevételek a magyar-hun-szkíta kultúra időhatárainak megállapításáról
Az utóbbi évszázadokban a nyugati és a hivatalos magyar történetírásban általános szokássá vált a szkíta" ókori görög elnevezésű kultúrát néhány évszázados idő korlátok közé szorítani. Ez manapság leggyakrabban az i. e. 8-5. századot jelenti (Kemenczei [2002,67]). Ennek egyrészt módszertani okai vannak. A modern régészet a tárgyi emlékek jellemző tulajdonságai után ítél. A technológiák fejlődésével, új anyagok, anyagmegmunkálási eljárások, divatok felfedezésével új jellemző tulajdonságok tűnnek fel. Ennek alapján azonban ugyanazon nép egységes kulturális életét is fel lehet aprózni. Például a magyar népet az időben visszafelé haladva lehetne akár a számítógépek népének nevezni, a néhány évtizeddel ezelőttit a televízió, azelőttit a rádió népének és így tovább. Valóban, a kultúrát éppen így szokták tagolni. Nagy vonalakban ilyen tagolás például az őskor, ókor, újkor, legújabb kor, a legújabb koron belül még kisebb időszakokra tagolás is gyakori. Mi azonban szeretnénk kiemelni, hogy ez a módszertani beidegződés nem homályosíthatja el a különböző tárgyi jegyek, divatok mögötti valóságos népi, történelmi és kulturális egységet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Kárpát-medence kultúrája legalábbis az utóbbi ezer évben alapvető folytonosságot mutat, sőt, a magyar őstörténet egyik fő kérdése, hogy miben áll és meddig terjeszthető ki ez a kulturális (és népesség szerinti) alapvető folytonosság.
Bakay Kornél a szkíta=szaka kultúra legfontosabb ismertetőjegyeit így adja meg: 1. a kurgános temetkezés, 2. a kocsik eltemetése, 3. nagyállattartás, 4. 'viaszveszejtéses, magas színvonalú fém-művesség, 5. a vas elsődlegessége, 6. állatábrázoló művészet 7. szarvaskultusz, 8. Napisten-hit, Nap-szentélyek, 9. halotti maszkok, 10. europid embertani jelleg, 11. vérszerződés szokása, 12. nehézfegyverzetű lovasság, 13. reflexíj, 14. nemzetközi kereskedelmi utak kiépítése és használata, 15. kardkultusz, 16. szőnyegek, textíliák sírba temetése, 17. rituális edények: csészék, tükrök, ivókürtők, üstök (Bakay [2005,42]).
Érdemes észrevenni, hogy az egyes jellemzők külön-külön más-más időszakokat jelölnek ki. A kurgános temetkezés az i. e. 5. évezredtől már kimutatható (Kurgan hypothesis, 2007). Az europid jelleg és az állatábrázoló művészet legalább 40-45 ezer éves (Poikalainen [2001]). A magas színvonalú fémművesség szintén az 5. évezredtől (Kalicz és Raczky [2002,40]), a vaskorszak viszont csak az i. e. 8. századtól indul (Kemenczei [2002,67]). Világos, hogy a Bakay által felsorolt jellemzők valóban helytállók, de az is világos, hogy nem mindegyik tekinthető alapvető, az egységet végső soron biztosíró jellemzőnek. Nem lehet csak tárgyaiból megítélni az embert. A tárgyi szemlélet természetéből adódóan leszűkítő, és ezért a népi folytonosság kutatásában félrevezető. Minden nép alapvetően szellemi, lelki kulturális egység, az összetartozás érzéséri alapszik. Éppen ezért a tárgyi, leszűkítő vizsgálatot szükségszerűen ki kell egészíteni a lelki-szellemi kultúra nyomainak egységes, megalapozott rendszerbe foglalásával.
A görögöktől szkíta nevet kapott magyarság pedig az ókori szerzők egész sora és a történelmi elemzés (GKE [1996 a, b, c]) szerint az emberiség ősnépe, Minden bizonnyal ez az ősnép nem az ókori görögök által ráaggatott szkíta nevet viselte az ókori görögök előtti évezredekben. sőt évmilliókban. A hunok másik neve Indiában a magyar (madzsar) volt (Czuczor-Fogarasi [1867/4,56-57, /2, 1733-1738). Czuczor és Fogarasi idézett munkájukban hivatkoznak az Abhandlungen für die Kunde des Morgenlandes c. gyűjtemény 1. köretének 4. számában (Leipzig, 1858) a 41. és 42. lap alján található szövegére, amely szerint a.mudgara" az indiai fehér hunok önmegnevezése lehetett. Az Iszfaháni Kódex szerint a hunok eredetüket 28.000 évre vezetik vissza (Detre [2004,2005]). A leghelyesebb egy népet saját nevén megnevezni. Így tehát - összhangban a Tárih-i-Üngürüsz elernzésével kapott eredményünkkel (GKE [1979; 1990, 17,40-43]) - mostantól a szkíta, illetve hun népnév helyett elsősorban a magyar népnevet használjuk. Ha pedig ez az adott összefüggésben nem a legjobb megoldás, akkor ajánlatos a 'szkíta' és 'hun' nép név 'magyar' jelentését szem előtt tartani.
A hunok nevének jelentése: fenséges, királyi nép
A kínai forrásokban a hunok neve az í. e.11. század előtt.rong', illetve "zsong" (dzsong] volt (a kínaiak az 'r' hangot nem tudván kiejteni, rendszerint 'zs' vagy dzs' hanggal igyekeztek pótolni). A Cson-kor (i. e. 1028-221) végén a "zsong" elnevezés kikopott a divatból, és a hsziungnu név váltotta fel (FitzGerald [1989, 156]). Sima Qian 130 kötetes művének 110. kötete foglalkozik a hunok legkorábbi történelmével. "A xiongnuk őse, a Xia fejedelmi ház leszármazottja, Chun-huí volt. [...] Már a Yao és a Shun császárok ideje előtt is [vagyis az i, e. 3. évezred előtt is; Huang Di, Yao és Shun alkotják a három legendás bölcset - G. A.] voltak shanrong (hegyi rong), xianyun és xunyu népek, akik az északi vadonokat lakták, és állataikat követve vonultak egyik területről a másikra:' (Sima Qian [1997, 17], de Groot - Bakay [2006,23-25]) A hagyomány szerint Huang Oi i. e. 2698-2599 között élt (Poon [2006]). A hun népről nyerte nevét Kína nagy folyója, a Huang-ho is; Észak Kína fő folyója, a kínai civilizáció bölcsője (Szász -Bakay [1994, 25]). Mivel a "ho" folyót jelent, ezért ha a Huang Ho a hunok nevét viselte, a "huang" jelentése "hun" kellett legyen. És ugyanez a "Huang" szó szerepel Huang Di nevében is! A „Di” kínai karaktere, a  eredeti jelentése: magasabb/ rendkívüli lény (vő. Tarih-i-Üngürüsz, 41,402 - a rendkívüli teremtmények nem közönséges, átlagon felüli, előkelő s vitéz nép), isten-király (Three Sovereigns and Five Emperars, 2007), égből származó királyságot képviselő király. A jel eredeti jelentése: mágus. Maga a jel alakja is eredetileg mágust ábrázolt, vállán szerit köpennyel (uo.), valószínűleg a Napra utaló kacagánnyal. Akkor tehát Huang Di nevének jelentése: Hun mágus, Hun istenkirály, Hun égi király. A "Huang" szó másik jelentése: fenséges. Ezzel Huang Di jelentése: Fenséges Mágus. Ugyanakkor a"huang" egyrészt „hun; másrészt fenséges” jelentése arra utal, hogy a "hun' nép elnevezése azt jelentette: "a fenséges" [nép], az égi eredetű nép. Huang Di-ről a hagyomány úgy tartja, hogy erkölcsileg tökéletes bölcs-király volt (uo.). Mivel pedig az i. e. 3. évezredben az ilyen bölcsek neve: mag, mágus, ezért Huang Di ezek szerint máguskirály, királyi mágus volt.
A hun főkirályi méltóság kínai neve: tan-hu, illetve senyő. Felvetődik, ha a tan-hu jelentése főkirály, és a hun főkirály az Ég Fia, akkor a tan-hu első szótaga az ősmagyar "Te
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
