|
GRANDPIERRE ATTILA: Királyi mágusok ősnépe a magyar II.
A hunok nevének jelentése: fenséges, királyi nép
A kínai forrásokban a hunok neve az í. e.11. század előtt.rong', illetve "zsong" (dzsong] volt (a kínaiak az 'r' hangot nem tudván kiejteni, rendszerint 'zs' vagy dzs' hanggal igyekeztek pótolni). A Cson-kor (i. e. 1028-221) végén a "zsong" elnevezés kikopott a divatból, és a hsziungnu név váltotta fel (FitzGerald [1989, 156]). Sima Qian 130 kötetes művének 110. kötete foglalkozik a hunok legkorábbi történelmével. "A xiongnuk őse, a Xia fejedelmi ház leszármazottja, Chun-huí volt. [...] Már a Yao és a Shun császárok ideje előtt is [vagyis az i, e. 3. évezred előtt is; Huang Di, Yao és Shun alkotják a három legendás bölcset - G. A.] voltak shanrong (hegyi rong), xianyun és xunyu népek, akik az északi vadonokat lakták, és állataikat követve vonultak egyik területről a másikra:' (Sima Qian [1997, 17], de Groot - Bakay [2006,23-25]) A hagyomány szerint Huang Oi i. e. 2698-2599 között élt (Poon [2006]). A hun népről nyerte nevét Kína nagy folyója, a Huang-ho is; Észak Kína fő folyója, a kínai civilizáció bölcsője (Szász -Bakay [1994, 25]). Mivel a "ho" folyót jelent, ezért ha a Huang Ho a hunok nevét viselte, a "huang" jelentése "hun" kellett legyen. És ugyanez a "Huang" szó szerepel Huang Di nevében is! A „Di” kínai karaktere, a  eredeti jelentése: magasabb/ rendkívüli lény (vő. Tarih-i-Üngürüsz, 41,402 - a rendkívüli teremtmények nem közönséges, átlagon felüli, előkelő s vitéz nép), isten-király (Three Sovereigns and Five Emperars, 2007), égből származó királyságot képviselő király. A jel eredeti jelentése: mágus. Maga a jel alakja is eredetileg mágust ábrázolt, vállán szerit köpennyel (uo.), valószínűleg a Napra utaló kacagánnyal. Akkor tehát Huang Di nevének jelentése: Hun mágus, Hun istenkirály, Hun égi király. A "Huang" szó másik jelentése: fenséges. Ezzel Huang Di jelentése: Fenséges Mágus. Ugyanakkor a"huang" egyrészt „hun; másrészt fenséges” jelentése arra utal, hogy a "hun' nép elnevezése azt jelentette: "a fenséges" [nép], az égi eredetű nép. Huang Di-ről a hagyomány úgy tartja, hogy erkölcsileg tökéletes bölcs-király volt (uo.). Mivel pedig az i. e. 3. évezredben az ilyen bölcsek neve: mag, mágus, ezért Huang Di ezek szerint máguskirály, királyi mágus volt.
A hun főkirályi méltóság kínai neve: tan-hu, illetve senyő. Felvetődik, ha a tan-hu jelentése főkirály, és a hun főkirály az Ég Fia, akkor a tan-hu első szótaga az ősmagyar "Ten; Isten szavunk második szótaga lehet. A tan-hu másik jelentése: Isten Fia (Czuczor- Fogarasi [1867/2,1733-1738). A tan-hu második szótaga, a"hu'; a hun nép név rövidebb alakja lehet (Szász-Bakay [1994, 25]). Tan-hu magyar jelentése ekkor: égi hun, Ég fia hun. A senyő szó kínai alakja xienyu, vagyis az ősi hun nép xuanyun, xuanyuan, xunyu alakjával rokon. Ennek alapján a hunok xiungnu neve a magyar leíráshoz közelebbi tan-hu lehetett, vagyis a hun nép név: Az Ég fiainak népe. Ezzel megegyezik a magyar hagyomány, amiben a magyarok a Nap fiai (GKE [1996d, 42; 1996e, 13], GA [2006, 181, 199]).
A kínaiak a magyarban 'x' betűvel jelzert hangot 's'-szerű hangként ejtik. Ezért a xianyun és xunyu hun népek neve.isanyo, sunyu" volt, s ha ez a „sanyon, sunyu" rokonságban áll a hun „senyő" fogalmával, ami pedig "fökirály" -t jelentett, akkor az ősi hun nép kínai.xia-nyun, xunyu" nevének jelentése: királyi nép.
De legyünk inkább óvatosak. Felejtsük el egy pillanatra a "huang" szó "hun" jelentését, és vegyük helyette inkább a ..fenséges" értelmezést számításba. Ebben az esetben Huang Di nevének jelentése a "Fenséges Égi Származású Király". Ez az értelmezés is a hunokhoz vezet! A hun főkirályok teljes címe ugyanis Ting-li (Ég) ko-to (fia) tan-hu (a hun főkirály tisztségneve), azaz. Ég fia főkirály" (Szász -Bakay [1994, 26]). A "Fenséges Égi Származású Király" más alakban. Ég fia Fenséges Király', illetve. Ég fia királyok királya', ami pedig" Ég fia főkirály" vagyis hun főkirály. Ez az értelmezés arra a következtetésre vezet, hogy Huang Di neve jelentésében megegyezik a hun főkirályok teljes címével, vagyis Huang Di hun főkirály lehetett.
A hun nép név „királyi nép” jelentését alátámasztja, hogy a Xia dinasztia hun nemzetségből való, s ez a hun dinasztia adta Kína első királyait; valamint az is, hogy egyetlen királyi népet ismer a történelem: a királyi szkíták népét. A hun főkirály 13 fajta király, vagyis rengeteg sok király királya volt, és e királyi tisztségek mindegyikének a neve hun eredetű (Szász-Bakay [1994,26-27]). Ez az alapvető tény kétségkívül azt jelzi, hogy a királyság intézménye a hunoknál volt a legteljesebb, a legátfogóbb, tehát hun gondolatból született.
Mivel a Xia hun nemzetség, e név első jelentése: hun. Második jelentése a kínai nyelvben: nagy - a szanszkritban: mah, rokon "mag" szavunkkal (lásd fentebb). Mágus szavunk ősjelentését vizsgálva már utaltunk rá, hogy a"nagy" és a "mag" szoros rokonságban állnak, a Xia nemzetségnév tehát ugyanúgy "Mag" értelemmel bírhat eredetileg. A kínai nép neve Huang Di korától három évezreden át huaxia volt, és gyakran még ma is az, bár a Han dinasztia korától a huaxia népet hivatalosan han népnek nevezik. A hua jelentése: látványos; ragyogó, pompás, nagyszerű, tündöklő. S ha így van, akkor a huaxia nép név értelme az elsőjelentésben: tündöklő hun nép. Második értemben: a tündöklő nagy nép. Harmadik értelemben: a tündöklő Mag nép. Ebben a harmadik esetben a huaxia nép név jelentése értelemszerűen: a tündöklő mágusok népe.
A hua szó ma majdnem szinonim a kínaival. A Kínai Népköztársaság, ill. a Kínai Köztársaság hivatalos neve ma Zhonghua. Mivel pedig a "zhong" a hunok ősi neve Kínában, ezért a Kínai Közrársaság hivatalos nevének jelentése: A Tündöklő Hunok Országa. A kínai légitársaság gépein a business class" megnevezése: Huaxia Class (Yang, An - Turner [2005,138-145]). Vagyis a kiemelkedő, előkelő, rendkívül gazdagok osztályának neve: Tündöklő Hunok Osztálya.
A királyi jogarhordozók népe
2004-ben jelent meg Blagoje Govedarica, a hamburgi egyetem régész-professzornője monográfiája (Govedarica [2004]) Zeptertrager - Herrscher der Steppen címmel, 436 oldalon, 56 ábrával és 8 fényképpel. A cím magyarul: jogarhordozók - a puszták urai. A jogar szó jelentése: királyi kormánypálca. Vagyis ismét királyi népről van szó. A Govedarica által bemutatott régészeti feltárások arra utalnak, hogy ezen királyi felségjelvényű nép kultúrája Erdélyből indult i. e. 5.100 körűl. A zsugorított, guggoló testhelyzetben temetkezés megegyezik a Polgár-Csőszhalomnál i. e. 4.800 körül talált temetkezési móddal. Öt több ezer kilométerre fekvő kulturális központ állt szoros kapcsolatban több mint háromezer éven át: a Kárpat-medence, a Duna torkolatvidéke, Etelköz, a Volga-Kaszpi körzet és Észak-Kaukázus. A jogarok eleinte kőből készültek, és csúcsukon gyakran lófej vagy más állatfej található. A jogarhordozók népének fő jellegzetessége a királyi jogar viselete. Egy nép, amely királyokból áll! Megdöbbentő, de a régészeti bizonyítékek alapján nem mondhatunk mást.
28.000 éves királyi lelet Szungirban
Nemrég világszerte nagy feltűnést okozott a Moszkvától száz kilométerre északra talált szungiri lelet, amely az i. e. 23-30. évezredből származik, és amely a Scientific American címlapjára is felkerült 200l-ben (Tattersall [2001]).
A szungiri lelet az uráli népekhez kőthető (Szabó [2004,60-62]). Az uráli nyelvcsalád legjelentősebb képviselője a magyar. A szungiri lelet rendkívüli gazdagságát abból a tényből ítélhetjük meg, hogy a nyugat-európai bronzkorban, amely 900 éven át tartott, egy olyan sír, amelyben öt értékes tárgynál többet találtak, már gazdagnak számított (Young [2002]), és mindössze egyetlenegy olyat találtak, amelyben száznál több értékes tárgy volt (Stonehenge Íjász királyának sírja az i. e. 2.300 körüli időszakból), és ez a gazdagság is Közép-Európából, a Kárpár-medencéből ered (lásd Keys [2005], Milmo [2005]). Hozzá képest a szungiri leletek igazán királyian gazdagnak számítanak, és ez annál figyelemre méltóbb, mert sokkal korábbi időszakból származnak.
A szungiri férfin 2936 finoman megmunkált mamutagyar gyöngyöt találtak, ezek jó része fonalakra felfűzve, a homlok 6. ábra: A szungiri lelet körül körbefutva fejpántot alkot. Úgy tűnik, a fejpánt mellett a magyar Szerit Korona alapszerkezetéhez hasonló keresztpántos korona egyik keresztpántja viszonylag épen, a másik csak nyomokban maradt meg. Mellette súlyos, húsz kilogrammos, megpuhított és kiegyenesített, majdnem két és fél méteres mamutagyar vezéri pálca, illetve királyi jogar. A masszív mamutagyar kiegyenesítése fejlett technológiát igényelt, máig nem sikerült megfejteni, miféle kémiai eljárással voltak erre képesek. Vadászfegyver (lándzsa) már csak azért sem lehetett, mert ehhez túl súlyos volt (Rudgley [2002,220]), s ez megerősíti, hogy felségjelvény, királyi jogar lehetett. A sírban talált, mamutagyarból készült napkorongokon a belső és kűlső kőr közötti gyűrű nyolcas tagolású (7. ábra).
Rendkívül figyelemreméltó, hogy ezek a belső és külső kőrt küllőkkel összekötő, 28.000 éves napkorongok úgyszólván megegyeznek az i. e. 2-1. évezred mágusainak aranysüvegein található hasonló, szintén belső és külső körök között nyolcas tagolású napkorongokkal (lásd a 8. ábrán)!
A szkíta származású Buddha, akinek nevét szülőföldjén, Indiában ma is a magyar hangzású. „Budá”-nak mondják, ebből a nyolcszirrnú lótuszból jött a világra. Ez képi nyelven annyit jelent: Buda, a Nap fia. Az egyiptomi Halottaskönyvben az Ég Istennője, Hathor ugyanilyen nyolcszirmú napkorongot visel a nyakában. Fejlett textilkészírésre utalnak a lelet ruházatáának maradványai. Mivel az uráli népcsoport éppen a magyar, ukrán, lengyel és horvát nép őse (Szabó [2004,60]), amelynek nyelvét ma már csak a magyarság őrzi, ezért régészetileg alátámasztott álláspont, hogy a magyar királyság több mint húszezer éves múltra tekinthet vissza. S ha a napkorongok, a rendkívüli gazdagság és műveltségi színvonal, a királyi jogar, a királyi koronaszerű fejdísz közört értelmi kapcsolatot keresünk, egyetlen tényezővel mindet egyszerre megmagyarázhatjuk: a szungiri király Napkirály volt.
Ill. MÁGUSOK ás NAPKIRÁLYOK BEVEZETÉS
Korunk anyagias szemléletének velejárója, hogy vészesen alulértékeli az értelem, a matematikai szükségszerűséggel bíró logika szerepét. Pedig nyilvánvaló: amíg a tárgyi bizonyítás csakis akkor áll meg a lábán, ha a megértést lehetővé teszi, addig a megértés bizonyos esetekben, mint például a matematikában, önmagában is megáll a lábán. A 2*2=4 bizonysága ércnél maradandóbb.
Kevesen gondolnák a mai időkben, hogy a tárgyi emlékeken túl léteznek a népek, az emberiség tagjai közötti összetartozás érzésének is ércnél maradandóbb bizonyítékai. Pedig léteznek ilyenek, különösen a Természet folyamatainak logikájában. Kevesen gondolják azt is, hogy ember mivoltunk megértésének kulcsa a kezdetekben: az emberré válásban rejlik. Az emberré válás korát ma sűrű homály, és közkeletű balhiedelem-rendszer fedi. Eszerint az ősember vad volt, műveletlen, civilizálatlan, nyers és alantas ösztönlény, testi szükségletei rabja, aki félelemben és nélkülözésben töltötte életét. Alább látni fogjuk, hogy magából az emberré válás eseményének természetes logikájából egy gyökeresen eltérő, a valósághoz sokkal közelebb eső kép bontakozik ki előttünk.
Az emberré válás a felemelő öntudat, az önmagát felemelni képes tudat fényének felragyogását jelenti. Az öntudat kigyulladása egy természetes „módosult tudatállapot”-ba, egy magasabb tudatállapotba röpít, aminek nagyszerűségét és kozmikus hatóerejét manapság csak azért nem érezzük igazán, mert az eltelt millió évek alatt megszoktuk, mint a levegőt, és mert - szomorú, de igaz - alapvetően félreismerjük és félreértjük saját értelmünk legbensőbb természetét.
Amikor az emberré váláskor először gyulladt ki az öntudat, az értelem lángja, addig nem ismert otthonosság, bensőségesség, testvériség töltötte be az embert. Közelebb került hozzánk az ég, a világ, a Természet, a növényi és állati élet, valóságos társunkká, emberarcú, értelemfényű társunkká vált éppúgy, mint embertársaink. Ahogy egy családban a bensőséges otthonosság nélkülözhetetlen eleme, hogy értsük, mi miért történik, ki mikor mit miért tesz a családban, ugyanúgy az értelem fényének fellobbanása váratlanul teljes otthonosságba, testvériségbe, családi közelségbe hozta számunkra a földi világot és a Mindenséget. Egy volt a Mindenség, egyetlen lángban álló, égig érő testvériség-érzés, egyetlen ölelő értelem-fény, hozzánk beszélő és mindent megvilágító érzés, a Mindenség vérkeringésébe bekapcsoló anyai érzés. Kigyulladt egy családi, baráti érzés, és ebből a természetes érzésből fakadt az emberi értelem, s megvilágította a Mindenség legnagyobb és legnemesebb titkait. Az újonnan született értelem fényében felragyogtak a Mindenség ember-szülő sugarai, teljes, elemi erejükben.
Az emberré válást elemi erejű, felemelő természeti folyamatok hajtották, és amíg így volt, addig az emberi érzés és értelem elemi erejű és kozmikus hatóerejű volt: ez volt az emberiség kozmikus kamaszkora, Az emberben megnyilvánuló kozmikus természeti erők az emberi értelem létrehozásakor kozmikus értelmi erőkként cselekedtek. Belülről, emberként átélve ezt az alkotó folyamatot, az ember legszemélyesebb belső lényegében érezte, tapasztalta az újjászülő, felemelő kozmikus értelem alkotóerejét. Ezek az emberalkotó kozmikus erők magukban hordozták a Mindenség titkait, s az emberré válás felemelő folyamatában közvetlenül beavatták az embert a kozmikus tudás világába. Az emberré válás korszaka az emberiség legnagyobb kincsét rejti magában: az ember kozmikus beavattatásának titkát.
Az emberi öntudaténál magasabb értelem ma is áthatja a Világegyetemet. A fűszálban benne rejlik a tudás, hogyan kell a szervetlen anyagból fűszálat építeni. Minden élőlény a kozmikus értelem olyan kifinomult szervezete, amely alkalmas a kozmikus értelem megvalósítására, testet öltésére. Ez a kozmikus értelem tudja, hogyan kell a fa magjából hatalmas fát építeni. Erre a modern, külsődleges önellenőrzésre épülő emberi öntudat értelme nem képes. De ez a természetes, magasabb értelem ma is ott rejlik az emberben, szervezetünkben, megfogant petesejtből magzattá, majd felnőtté serdülésünkben. Ott él bennünk a teljes, végtelen, felemelő kozmikus értelem, és még az öntudati önellenőrzéssel is képes együttműködni, ha az önellenőrzés nem válik kizárólagosan külsődlegessé, a valóságnak meg nem felelő dogmák által eltorzítottá. A kozmikus beavatás során szerzett magasabb tudást őrizte az emberiség ősnépe, a mágusok népe. Amikor az egyéni és közösségi öntudat értelme nem utasítja el ezt a velünk született, magasabb értelmet, hanem vállára áll, és vele összhangba kerül, az ember újra emberré válhat.
Az értelem fényének fellobbanása, az emberré válás emléke sohasem múlt el teljesen. Nagy becsben állt az értelem az emberré váláskor, Nem is lehetett ez másként. És ennek elkerülhetetlen velejárója, hogy az ősi, természetes ember érzés- és gondolatvilágában a legfőbb értékként az értelem (a bölcsesség) és ennek külső párja, a Nap jelent meg. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy az értelemvallás és a vele egylényegű napvallás legyen az emberiség első ősvallása. Az emberiség első világképének központi ismertetőjegye az emberi és a kozmikus értelem tisztelete. Nem igaz az a durva, lealacsonyító kép, hogy az ősember félelemben, rettegésben, nélkülözésben, barbárságban töltötte évmillióit.
Valóban, a történelemből ismert tények következtetésünket alátámasztják. A napvallás „papi kasztjának” nevét is ismerjük. Ez a név: mágusok (Redards [1965]). A hunok vallásának napvallás mivolta közismert (Gnoli [1995]). Értelemvallás mivoltát mutatja, hogy mazda-jaznán vallásnak is nevezték (Modi [1926, 11], Oláh Imre [1985,65]). Mivel pedig a mazda" jelentése: bölcsesség, a mazda-yaznán jelentése bölcsesség-vallás. Ez a kettős egyezés, az értelemvallás és a vele egylényegű napvallás egyezése az emberré váló emberiség és a hunok vallása között arra utal, hogy a hun-magyarság az emberiség ősvallásának egyenes folytatója. Az emberiség kultúrája tehát a magyar-hun kultúra révén nem őt=hatezer éves múltra tekinthet vissza, a sumér írásbeliség kialakulásáig, sem pedig 50.000 évre, a modern ember" megjelenéséig, hanem hatmillió évre (GKE-GA [2006, 108], GA [2003b; 2006,30-32]). Hatmillió éves kulturális folytonosságot ölel magába a magyar kultúra! És egy rendkívüli, a mai nyugati kultúránál tudományos szempontból lényegesen magasabb szintű kultúráról van szó (GKE-GA [2006, 135-146])! Valóban kulcskérdés az emberiség számára a magyar-hun-szkíta történelem és kultúra alapjainak megismerése. Személyes életünk számára is életbevágó a bennünk élő kozmikus alkotóerők felélesztése és minél teljesebb kibontakoztatása.
A királyság eszméje a nap királyság eszméjéből ered
A felemelő értelem és az életfakasztó Nap párhuzamából adódott, hogy az értelemnek ugyanúgy egységes világgá kell szerveznie az emberiséget, ahogy az éber tudat fénye egységes tudatállapottá szervezi éber tudatunkat, és ahogy a Nap fénye egységes világgá szervezi a nappalt. Ebből pedig több következtetés is adódik. Először is: az emberiség első államalkotó népe a napvallású hun-magyar nép. Másodszor: az első állam szükségképpen királyság kellett legyen, hiszen a királyság eszméje által jöhetett létre. Harmadszor: az első királyságnak napkirályságnak kellett lennie, mert a Nap életadó, felemelő megnyilvánulásainak megértése alapján jött létre (GKE-GA [2006,82-98]). Negyedszer: a Napkirályok felségjelvénye a Napból kell eredjen. Egyetlen létező rendelkezik az ember számára látható koronával: a Nap. A Nap koronája természetes felségjelvény (ld.: 9. ábra).
Csak rendkívüli alkalmakkor, napfogyatkozáskor ragyog fel Ilyenkor mutatkozik meg leglátványosabban a Nap egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága: a naptevékenység. A Nap ugyanis felszínének különböző körzeteiben, elsősorban a napfoltok környékén, gyakran napkitöréseket hoz létre. A napkitörések során a plazmanyalábok néhány száz kilométer/másodperc sebességgel röpülnek ki a Napból. A napfogyatkozás néhány perce alatt százezer kilométert is megtehetnek. Mivel pedig a Nap sugara kb. 700.000 kilométer, ezért már szabad szemmel is észrevehető, hogy a Napból kiröpülő fénylő anyag mozog. Azt mindenki tudja, hogy az élő macska és a halott között az egyik legfontosabb különbség, hogy az élő macska magától mozog, és erre a halott macska nem képes. Ha a Nap képes saját anyagát maga mozgatni, akkor ez egy újabb fontos tény annak alátámasztására, hogy a Nap él (a Nap élő mivoltáról lásd: GA [2002,2004, 2004b]).
A napkirály koronájának, ha a Napról veszi a mintát, a Nap koronájához hasonlónak kell lennie, vagyis a Nap kitöréseinek, a Nap lángjainak csúcsos alakját (9. ábra) kell ábrázolnia.
Nemcsak a korona eszméje ered a Napból, hanem a királyi jogaré is. A királyi jogar olyan egyenes rúd, amelynek végén kultikus jelentésű jelkép áll, például Napmadár. Az egyenes rúd elősegíti az egyenes összeköttetést a Nappal. A jogar gyakran a Nap féméből, aranyból készül.
Az egyiptomi mitikus történelemszemlélet szerint a Nap királyságának kora alkotta az aranykor legfényesebb periódusát (Kákosy [1978, 101]).
Magyar napkirályok és a koronázási szertartás eredete
Az égi eredetű királyság kezdetei a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza. „Az emberiség legősibb vallásaiban a király isteni jelleget kapott” - írja Westermann (1993 [1024-1029]). „A királyság az államok központi intézménye, amelyet a király kormányoz, vagy amelynek a király áll a központjában. Az egész világon a királyság a legelterjedtebb és legősibb állami intézmény. A társadalmak, amelyeknek soha nem volt királyuk, soha nem volt államuk sem.
Mezopotámia, Egyiptom és Kína - mindegyiket szent királyok kormányozták" (Grottanelli [1995, 312-313])."A korona a legősibb időktől megkülönböztető fejdísz" (Ene. Brit., Vol. 3, p. 759.).
"A magyar koronázási szertartás világi része Európában páratlan. Amikor a frissen megkoronázott magyar király a koronázási dombra fellovagolt, a tetején a négy égtáj felé négy napvágást tett:' (Eneyc!. Hungarica, II, 247.) Ha a koronázási szertartás nem magyar eredetű lenne, akkor eszerint csakis napvallású néptől eredhetne, márpedig a napvallás éppen a magyar-szkíta-hun nép, a mágusok népének jellemzője (lásd pl. Gnoli [1995], Redards [1965]).
„A legkorábbi angol koronázási szertartás több mint ezer évre [az i. u. 8. századra – G. A.] tekint vissza, az akkori [angol] király még sisakot kapott a korona helyett:' (Enc. Brit.,Vol. 3, 759.) A magyar keresztpántos korona a sisak alakú angol koronánál jóval nagyobb tekintélynek örvendhetett, ha az angol király koronája különös fejlődésen ment át, s csak a 15. században vált hasonlóvá az ősi magyar Szent Koronához: keresztpántot kapott (Enc. Brit., crown: http://en.wikipedia.org/ wiki/List_ oCEnglish_monarchs).
A hun-magyar királyok a Napisten földi képviselői voltak. A koronázási jelvények, a korona, a jogar, a palást, a gömb, a trón szék mind a Nap-képzetekkel függnek össze, és a Napistenre vezethetők vissza. Maga a koronázás sem más őseredeti értelmében, mint szent aranykörrel való felékesítés, a Naptól született gyermekké való felavatás. Maga a 'király' szó is, miként a szótő mutatja, éppúgy, mint 'korona' szavunk töve, 'kör' ősszavunkat rejti, s az égi szent körre, a Napra, a Napistenre utal, arra, hogy mindezek a szertartások az ősi napistenhit keretébe tartoznak és a Napisten képmásává történő felavatást jelzik. Mindezek ma is élő magyar ősszavak. Az ősfogalmaknak, a koronázás tárgyi jelképeinek, szertartásainak ősforrása a szkíta-hun magyarság. A koronázási fogalmak és szertartások innen terjedtek el világszerte, tőlünk vette át azt a világ valamennyi népe, anélkül, hogy ismerné e szavak, jelvények ősértelmét (GKE [1996b]).
Egyiptomban „... általában újév napján tartották a koronázási szertartásokat ... A fáraó egy térséget jelölt ki az isteneknek, és ezen a mezőn kétszer átrohant a négy égtáj irányába, először mint Felső-, másodszor mint Alsó-Egyiptom királya, majd a királynak nyilakat kellett kilőnie a négy égtáj irányába, azt jelképezve, hogy elnyeri az egész Világegyetem fölötti rendelkezést" - írja Grottanelli (1995, 318), vagyis kozmikus beavatásról van szó. Figyelemre méltó az egyiptomi szertartás nagyfokú egyezése a magyar koronázási szertartással, akárcsak az a tény, hogy az egyiptomi fáraónak királlyá koronázásához íjfeszítő magyar-szkíta vitézként kellett viselkednie. De az már a szkíta hagyomány kopását mutatja, hogy szegény fáraónak gyalogosan kellett futkosnia a négy égtáj irányába.
Magyar napkirályok a Föld népeinek védelmezői
E munka egyik szerzője 1996-ban megjelent munkájában (GKE, 1996b) utalt rá, hogy a Napisten képviselőjeként a magyar-szkíta napkirályok a négy világtáj urai voltak, s ez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy az egész földi világ fennhatósági körük alá tartozott. Ennek az ősi magyar felfogásnak világszerte ma is élnek nyomai.'
Az ókori Közép-Ázsiában Mitra Napisten a Zoroaszter előtti mágusok szerint a Föld védelmezője volt (Rahimzadeh [2007]). Az ókori Mezopotámiában a Természet rendjének őrzői, a "Iahmu"-k külőn papi osztályt alkottak. Ők voltak Enki isten szolgái (Azize [2002]). Az indiai Rig Védában szereplő egyik királya Ksa-pavan, "a Föld védelmezője'; "A Föld oltalmazója, őrzője" címet viseli (Majundar [1971, 20J; Mcdonell-Keith [1967,208]). Az egyiptomi Ani papiruszában ismét a Napisten, Ra a „Föld védelmezője” (Budge [1895,193]). A viking szkáld verselésben is megőrződött a "Föld védelmezője" tisztségnév (Gamli kanóki, Harmsél, 40, kenning 1; http://skaldic.arts.usyd.edu.au/db.phphable=kenning& val=GOD). A 13. századi volgai bolgár krónika (Djagfar Tarih) feljegyezte, hogy a baskír hitvilágban Madjar volt az Élet védelmezője (Farkasinszky [2005,94]).
Magyar népnevünk az őskori magyar mitológiában Boldogasszony, és képviselője, a Napistennő volt (Fáy [1910,96-97, 171-174J, Magyar [1995, 10,23,34,37,39, 48J)."A Nagy Anyaistennő a népnevünket adó Magyar istennőnkkel is azonosítható. A legtöbb európai nyelvben a mi népnevünkön nevezik meg az anyát: madre, mater, mother, mutter, métér (Farkasinszky [2001, 10]). Magyar népnevünk megértéséhez a mágusok szerepének felismerése a kulcs. A mágusok, a „rendkívüli teremtmények” (Tarih-i-Üngürüsz, 41), tíz- és százezrével együtt, egy tömbben éltek, őrizve az ősi, természetes családi-nemzetségi szervezetet, és így külön népet alkottak. A mágusok népe: nép a népben. Mag-nép. Mag-nép abban az értelemben, hogy ez a rendkívüli teremtményekből álló mag-nép szervezte meg egységes egésszé a magyar (hun-szkíta) népet az őskor hajnalán éppúgy, ahogy az emberiség összes alapvető népét, köztük a kínai, indiai, egyiptomi, mezopotámiai, méd, perzsa, az azték, a gót népet. És mivel ők voltak az emberiség népeinek létrehozói, szülői, ezért ez a mag-nép, a mágusok népe volt az emberiség anya-népe. A mag-nép az anya-nép, minden nép megalkotója. Ezért ez a mag-nép a Föld védelmezője, mert az anya mindig védi gyermekeit. Ezért hordozza a „magyar” nevet a legtöbb európai nép "anyá' szavában. A magyar nép a népek anyja (GKE199b). A mágusok népének Anya-nép mivolta egyben napkirályi mivoltát is jelzi, hiszen a napkirály feladata hasonló az édesanyáéhoz: az általa létrehozott népek felemelése, éltetése, kibontakozásának elősegítése.
Hogy világosabban lássuk a mágusok, királyok és a magyarság tér- és időhatárait, táblázatot készítettünk (2. táblázat).
A királyi mágusok világtörténelmi szerepének felismerése örök és egyetemes értékekkel gazdagítja az emberiség kulturális világörökségét, minden nemzet legigazibb, közős jövőjének javára. Lehetővé és szükségessé teszi a népek megosztottságának leküzdésér, a kicsinyes ellentéteken felülkerekedést (GKE-GA [2006,5-7,234]), minden nép valódi, közös ősmúltban összefutó őstörténelmének feltárását. Ha ezt a munkát elvégzi az emberiség, képes lesz kijutni a nemzetek és közösségek évezredes felbomlásának ördögi köréből, s elindulni az összetartozás, a felemelkedés útján. A magyarság magában hordozza az emberré válással elnyert kozmikus beavatás titkát. A magyar történelemben rejlő felemelő erő az emberiség boldog jövőjének szellemi alapja. Emberi mivoltunk akkor tud kibontakozni, ha öntudatunk értelmét összehangoljuk a bennünk lappangó magasabb, kozmikus értelemmel.
GRANDPIERRE ATTILA
Forrás: Magyarságtudományi Tanulmányok
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
