I.

Furcsa dolog történt ez év (2010) február 22-én. A magyar körtársaság parlamentje módosította a büntető törvénykönyvet. Beemelte a büntetendő tételek közé a a holokauszt tagadását, amelyért akár három évet is lehet kapni.. Több szempontból is különös, hiszen egy zuhanórepülésben lévő gazdaság mellett talán nem ennek kellene a legfontosabb kérdésnek lenni de, mindezen túl a választási időszakban semmi másra nem alkalmas, mint figyelem elterelésre. Addig is ezen rágódik a sajtó, ezen rágódnak az emberek megfeledkezve arról, mekkora káoszba süllyedt, pontosabban mekkora káoszba süllyesztették ezt az országot a szocialisták (továbbiakban: szocik), karöltve a szabad demokratákkal (továbbiakban: szadesz).

Az időzítés természetesen az elterelést szolgálja, de ugyanakkor része annak az irányítási stílusnak, amit a szocik a szadesszel karöltve megvalósítani kívántak.

Idézet a magyar alkotmámyból:

60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

61.       § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

Minő szép gondolatokat fogalmaz meg az alaptörvény, és minő különös, hogy a sok jogi végzettségű képviselő nem emlékszik ezekre a szép gondolatokra. Vajon hogyan lettek jogtudók és hogyan lehetett az alkotmánybíróság elnöke, a jelenlegi köztársasági elnök képes arra, hogy ezt saját kézjegyével ellássa úgy, hogy világosan szembe megy az alkotmánnyal?

Nos a 60. és 61.§ világosan megfogalmazza a gondolat, a lelkiismeret, illtve a vélemény-nyílvánítás szabadságát. Ennek apropóján bárki gondolhatja, miszerint a náci zsidóüldözés nem úgy történt ahogy, nem annyian haltak meg, mint ahogy azt állandóan propagálják sőt, akár tagadhatja is annak megtörténtét sőt, ezen gondolatait meg oszthatja másokkal sőt, akár hirdetheti is, hiszen ez alkotmányos joga.

Minden ember a hozzá eljutó információkat dolgozza fel, majd von le azokból különféle következtetéseket. Ezek a következtetések egybe eshetnek a közvélekedéssel vagy eltérhetnek tőle. Óriási szamárság ezért bárkit is bíróság elé citálni. Attól, hogy valaki három évet dutyiban tölt, még nem fog a véleménye megváltozni, legfeljebb nem meri azt hangoztatni.

Tessék, és már rá is vertünk a demokrácia arcára egy hatalmas pofont. Most a holokauszt tagadásáért csuknak le, holnap a kommunizmus áldozatainak tagadásaért jár dutyi, aztán jön a többi, amit majd a hatalom birtokosai kieszelnek itthon és az unióban.

Giordano Bruno (1548-1600) az életével fizetett nézeteiért, mert a közvélekedéssel össze nem egyeztethető tanokat hirdetett.    Azóta eltelt négyszáz év.

JUTOTTUNK-E AZÓTA ELŐBBRE?

II.

Apropó: holokauszt! Vajon mitől vált a náci zsidóüldözés a világ szenttehenévé, amivel kapcsolatban bármiféle gondolat és vélemény-különbség valóságos inkviziciós üldözést von maga után. Ha visszatekintünk a világtörténelmünkbe rengeteg népirtást találhatunk. Csak a huszadik században akad néhány. Az örmények lemészárlása, ahol 1,5 milló örmény halt meg a múlt század tízes éveiben,  az ukrajnai mesterségesen gerjesztett, három lépésben végrehajtott éhínség, ahol hét millió ember halt keserves kínok között éhen.(Évekkel ezelőtt a Terror Házában lehetett erről egy sokkoló kiállítást megtekinteni.) A gulagokon millió számra vesztek oda emberek.

1975- 1979 Kambodzsa. A Vörös Khmerek tébolyukban 1,5-2,5 millió emberrel végeztek. . Ezek csak kiragadott példák. Mindenütt emberek haltak meg keserves kínok között.

A kegyelet minden áldozatnak kijár!

Már csak egyet nem értek: miért érvényesül mégis az orwelli megállapítás?

„Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek!"  (George Orwell: Állatfarm)

III.

A hatalom tébolyító, és hatalomba bele lehet tébolyodni. Nem mondom, hogy bölcs gondolat, mert a kedvenc szófordulataim egyike. Az elmúlt években különös módjával találkozhattunk ennek a tébolynak. Azt hiszem életünk során mindannyian összefutottunk hatalmuk biztos tudatában lévő rendőrökkel, akik jól tudták a törvények többlet jogokat ruháztak rájuk. Sajnos legtöbbször azt érezhettük, hogy magatartásukból sugárzik a felsőbbrendűség. Azonban ez fékevesztettségbe csak keveseknél torkollott.

Először a rendőrséggel kapcsolatban sok évvel ezelőtti történet sokkolt, amikor a televízió valamelyik csatornáján az egyik újságíró közbevetett gondolatként mesélte el saját esetét a közúti járőrökkel:  megállították, és amikor úgy vélték túl sokat okoskodik, közölték vele, hogy beviszik az őrsre, becsukják éjszakára és éjjel felakasztják, reggel pedig öngyilkosságnak fogják beállítani. Ezt olyan természetességgel adta elő az újságíró, mintha ez teljesen normális lenne. Gondolom, ismerve a hazai rendőrség közállapotait megijedt a fenyegetéstől, de nem lepődött meg a rendőrök stílusán.

Aztán eljött 2006 ősze. Kibukott az őszödi beszéd és ettől kezdve az indulatok elszabadultak. A tv székháznál csaptak össze először a civilek és a rend őrei. Az külön megér egy fejezetet, miért is került sor az összetűzésre. Ami megtörtént az megtörtént. Sokak fejében az ostrom utáni rendőri terror a rendőrök jogos bosszúja társaikat ért agresszió miatt. Mások úgy hiszik a csőcseléket „helyre” kellett tenni, míg mások szerint meg sem történtek a rendőrök erőszakosságai.

Megtörténtek. Kilőtt szemű, kitört ujjú, összevert, összerugdosott, megnyomorított emberek mesélhetnének róla. Sajnos a felelősségre vonása ezeknek a magukból kivetkőzött rendőröknek elmaradt. Sőt kitüntetést kaptak érte! (Lásd: Gergényi!) Ez azután elindított egy különös lavinát, amelynek eredményeként kialakulhatott a rend őreiben egy torz nézett, miszerint: úgyis megússzuk! Ez vezetett oda, hogy az amúgy gyengére sikerült banki túszejtési akciónál a helyszínelő rendőr a kamerák előtt csórt el többszázezer forintnyi pénzt. De az az öt REBISz-es is megéri a pénzét, akik úgy gondolták, csak azért, mert esetleg! Zsanett nem makulátlan életű (amúgy meg majd egymás mellett vallanak mint 2006. őszén!), a kicsi kukijukat nyugodtan hegyezhetik annak ellenére, hogy Zsanett bele ment vagy sem. Attól függetlenül, hogy a bíróság elsőfokon felmentette őket, én úgy hiszem, ezek a fickók nyakig, pontosabban a fejük búbjáig sárosak.

A sajtó visszatérő rendszerességgel számol be a kommandósok barbarizmusáról, törvénysértő eljárásaikról. (Lásd a Budaházy-féle ügyet, amely esetben a mai napig nem tudni milyen bizonyítékok alapján ül B. Gy.. Bár itt jegyzem meg: látva Drazsé bizonyítékként bemutatott robbantásról készült videóját, amit a Hír Tv  gyorsan leleplezett, miszerint a felvétel egy korábbi, néhány suttyó által felvett idétlen, de veszélyes kísérletről készült, nem lepne meg ha egyszerűen legyártanának néhány „bizonyítékot”.)

A közvetlen környezetünkben tapasztaltak is mind azt mondatják velünk: a mai rendőrség nem a rendre ügyel, hanem az állam által működtetett terrorszervezet.

Nem csoda hát, hogy nincs bizalom a rendőrség felé a lakosságban és épp ezért talál megértő fülekre egy új közbiztonsági szervezet.

IV.

Lassan eljön a választás napja. Nekem erről a 2006. évi jut eszembe. Azok az ócska szlogenek, amik el akarták hitetni velünk, miszerint négy fantasztikusan remek év állt mögöttünk: ugrál a pannon puma és az adócsökkentés országa lettünk. Aztán emlékszem, ahogy a Frenki fiú ráripakodott Orbán Viktorra, hogy ne akarjon igaztalan vádakkal (lásd: tandíj, vizitdíj ápolásidíj,stb.), kampányolni, mert az nemigazországhoz vezet. O. Viktor kissé leforrázva álldogált szemben a Frenki fiú dumahengerével. (Később népszavazással kellett eltörölni az O. V. által felvázolt intézkedéseket.)

A fülembe cseng az egyik internetes videón a szocik győzelmét ünneplő férfi mondása: „A legkirályabbak voltunk! Teljesen igazat adok neki.

Valóban a legkirályibb módon verték át népet és hazudták le a csillagokat is az égről.

Aztán jött a vizitdíj, a tandíj, az őszödi beszéd, az elfuserált kormányzati luxusnegyed, táppénz csökkentés, meg a számtalan szoci és szadeszos mutyi. Mindenre került pénz, csak a néprre, a tömegekre tojtak. Nekik csak gazdasági nehézségekről hablatyoltak, aztán világválságról, majd egy libatolvajra bízták a válság kezelését. Eredmény: mérhetetlen korrupció, mérhetetlen szegénység, lepusztított egészségügy, lepusztított vasút, BKV. Koldusszegény nyugdíjasok, éhbérért dolgozó emberek (itt jegyezném meg, ismerősöm, aki három műszakban dolgozik és a múlt hónapban két éjszakás hetet is a háta mögött tudhat egy olyan munkahelyen, ahol egészségkárosító anyagokkal bánnak, mindösszesen 63000 forint fizetést kapott!), csillagos égbe szökő munkanélküliség. Sajnos a lista végtelen.

Kedves Barátom! TE, aki ott 2006-ban azon a videón majdnem elszálltál a gyönyörűségtől beláttad-e már, hogy mekkora hülyét csináltak belőled vagy még mindig teljesen hülye vagy, és továbbra is ezeknek a semmirekellőknek tapsolsz?

Azt hiszem konzervatív gondolkodásúak között kevés, vagy nem is akad olyan ember, aki a jelenlegi szoci miniszterelnök jelöltnek igazat adna. Én viszont igazat adok neki, amikor azt mondja: „Egyre többen vagyunk!”.

Kedves Mesterházy Attila!

Igazad van! Egyre többen vagytok… DUTYIBAN!